Csoóri Sándor: Dozivanje Lasla Nađa (Nagy László megidézése in Serbian)

Portre of Csoóri Sándor

Nagy László megidézése (Hungarian)

Amikor azt mondtad annak a nagyhajú lánynak,

   László, aki hozzámsimult az autóban,

      hogy tejeskukorica fogaiba egész nyáron át

          szerelmes tudnál lenni,

kicsit nekem is udvaroltál.

 

Zöld nyárfasorban és zöld éveinkben

             suhantunk éppen.

      Én szökésben voltam akkor is,

                     te pedig bearanyozott darazsakat

hajszoltál az országon végig.

 

Emlékszem most is csuromvizes szívedre.

 

A betonútról néha szivárványosan

            csillant meg a Tisza,

    mintha pántlikás regruta-kalapokat

                   himbált volna egy kaszárnya felé,

máskor meg némán menetelt, mint eltetvesedett hadifoglyok.

 

De lehet, hogy mindez az én

            fölcsigázott káprázatom volt csak,

      mivelhogy nagyon szerettem volna hasonlítani hozzád.

                    Ültem mögötted az autóban s egy dudorászó

Istenre gondoltam, aki új nyelvet

talál ki épp a sodró nyárfasornak és a száguldásnak.

 

Tokaj még messze volt, de a sólymok,

            a sasok, a seregélyként elsuhanó

      meteorok közel. Közel minden tűzvész a múltból,

                  s a világ megnagyobbodott szíve is

ott lüktetett a szomszédos erdők fölött.

 

Öt éve halott vagy, de én még most is

          ott megyek veled azon az úton.

     A Napból izzó gombostű potyog elénk.

                E rossz előjelekből jósolhatnál

bárcás tűzözönt akár! De szemed se rebben.

 

Hegyek úsznak át rajta s bókoló búzatáblák.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://feherilles.blogspot.hu

Dozivanje Lasla Nađa (Serbian)

Kad si rekao onoj dugokosoj devojci

     Laslo, koja se u autu priljubila  uz mene,

          da bi u njene mlečnobele zube mogao biti

               čitavo leto zaljubljen,

malo si i meni udvarao.

 

Pokraj zelenih topola, naših zelenih godina

          smo žurirli.

     Ja sam i onda u bekstvu bio

               a ti pak duž zemlje neprestano

pozlaćene ose jurio.

 

I sad se sećam tvog ispunjenog srca.

 

Ponekad sa ceste duginim je bojama

          treperila Tisa,

     kao da je okićenim šeširima regruta

               mahala prema nekoj kasarni,

drugi put pak nemo hodala, kao ušljivi robovi.

 

A možda je sve to skupa samo

          moja preterana mašta bila,

     jer iznad svega sam tebi sličan hteo biti.

          Iza tebe sam sedeo i na nekog veselog

Boga mislio, ko upravo sada

novi jezik stvara topolama i beskrajnim cestama.

 

Tokaj je daleko bio, ali su orlovi,

           sokolovi, isčezle gomile meteora

     blizu bili.Blizu su bili i požari iz prošlosti

            i uvećano srce našeg sveta

tamo,iznad susednih šuma kucalo.

 

Pet godina si mrtav, ali ja još i sad

          s tobom zajedno hodam na onom putu.

     Iz Sunca usijane igle padaju ispred nas.

           Iz tih zlih znakova čak bi se i potop

mogao predskazati! Ali ti ni da trepneš.

 

Plove preko njega brda i zrela pšenična polja.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://feherilles.blogspot.hu

minimap