Faludy György: Ibn Amar Al-Andalusia (Ibn Ámár Ál-Ándálúzi in English)

Portre of Faludy György

Ibn Ámár Ál-Ándálúzi (Hungarian)

(XI. század)

Száz könyvtár, hatvan park, az egyetem,
szökőkutak, mecsetek. Éjszaka:
olajfák, tömjén, mirha, meztelen
testek, jázmin s a gyönyör méz-szaga.
Szép kardja volt s koromsötét lova.
Egész Sevilla őt, a nagyvezírt
imádta és idézte. Nem csoda,
hogy büszke lett és ilyen verset írt:

„Ámár vagyok. Költészetem híre
dombok, hegyek, síkságok, tengerek
fölött a szél szárnyán száll messzire.
Csak a bolond nem tudja nevemet.
Arany napfényben arany gyík vagyok.
A fiúk Ibn Ámár rímeit
súgják rekedten lányok, asszonyok
fülébe és megolvad mindegyik.
S ez így lesz akkor is, ha meghalok.”

Vidám volt és nálamnál boldogabb,
mert nem látta, hogy arabeszk pereg
s a házfalakról hull a vakolat.
Nem vette észre, hogy az emberek
elsatnyulnak s hogy a szökőkutak
csövében többé a víz nem elég.
Nem látta, hogy dudvásak az utak
s a szemhatáron magas a szemét,
s hogy kik versét mondják, a fiúkat
lemészárolják s a könyvtár elég.
És nem sejtette, hogy nincs elv, se hit,
sem áldozat, se tett, sem ész, se tőr,
se filozófia, mely felsegít
egy kultúrát, amikor összedől.

Madrid, 1974



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://dia.jadox.pim.hu

Ibn Amar Al-Andalusia (English)

(11th century)

A hundred libraries and parks surrounded
the university where mosques and fountains
and jasmine, myrrh and passion's honey scent, and
night revellers mingled with the olive trees.
His sword was fine, his charger black as ravens.
The Grand Vizier was quoted with devotion
by all Seville. He grew a little vain, and
thus came to write his lyrics in this fashion:

Amar am I – my poetry's reputation
is carried by the winds and celebrated
beyond the deserts' dust, beyond the oceans' spray.
None but a fool knows not my name and station.
I am a golden lizard venerated
in golden sunshine. Whispering lovers say
my rhymes: the women melt through my creation.
My verses will go on, disseminated –
still, even after I have passed away.

And he was cheerful, happier than I
for time had not yet marred the fading Moresques
although the walls began to shed their plaster.
He did not grasp that cities can decline
and could not guess that one day soon the fountains
would wither short of water, dry and gaping.
He failed to mark the weeds along the roads,
the rise of rubbish shrouding his horizon –
and to foresee the burning of the books,
the slaughter of the lovers of his rhymes –
and to perceive that neither rhymes nor gold
nor thought nor deed nor craft nor knife nor rage
nor rational conviction can support
a culture when it crumbles from decay.      
 



Uploaded byP. T.
Source of the quotationThomas Ország-Land

minimap