Kassák Lajos: 92 (Prelom je to…) (92 (Kenyértörés ez…) in Serbian)

Portre of Kassák Lajos

92 (Kenyértörés ez…) (Hungarian)

Kenyértörés ez a tiszta asztal fölött egyik fele az enyém a másik a tiéd
s jósággal gondolunk azokra akik már elmentek erről a földről
de mindezek csak szavak éjszaka-felriasztott madarak szállnak s valahol lehullanak a feneketlen vizekbe vagy a végtelen mezőkre
hiába küldöm el őket hozzád te alszol s a szél bejön a réseken hogy árnyékkal és porral örökre betakarjon
érintelek de te csak alszol tovább egy küldönc jön hozzád a hidakon
őt sem látod meg pedig fényből van s léptei előtt kinyílik a táj
tenyereim bölcsőjében ringatlak kelj föl kelj föl egyetlen virágszála életemnek
egy óra még s a vonatok elindulnak egy óra még s ez a ház kifordítja magából emlékeink gyűjteményét
a sötét felhők fönnakadtak ujjaimon s integetnek a város fölött akár az ég elfáradt állatai
mit gondoljak rólad hiszen már mindent megbocsájtottam néked
ki küldte rám a kétségeket és bánatokat amik most körülvesznek engem
nem emlékszem a történetre ami bebizonyította gyöngeségemet
az asszony akivel először találkoztam megcsókolt aztán elbocsájtott anélkül hogy még egyszer rátekinthettem volna
utak keresztjén állok így örök idők óta s hiába szólítom azt akit érinteni szeretnék
egy csillag néz be hozzám miközben fúj a szél s az eső leveri a fák virágait.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://dia.jadox.pim.hu

92 (Prelom je to…) (Serbian)


Preloma je to iznad čistog stola jedan deo je moj a drugi tvoj
i krotko mislimo na one koji su već otišli sa ovoga sveta
ali sve su to samo reči noću prestrašene ptice perjaju i negde u vode bezdana ili na nepregledne livade padaju
badava šaljem ih do tebe spavaš kroz pukotine vetar ulazi da te senkom i prašinom zauvek pokrije
dotičem te ali ti i dalje spavaš preko mosta aberdar dolazi do tebe
ni njega ne vidiš iako je iz svetla i otvara se pejzaž pred njegovim koracima
u kolevci mojih dlanova te ljuljam jedino moja cvetu mog života ustani ustani
još jedan sat i kreću vozovi još jedan sat i ova kuća izvrće iz sebe zbirku naših uspomena
zapeli su se tamni oblaci na mojim prstima i kao umorne životinje neba mašu iznad grada
šta da kažem o tebi pa sve sam ti već oprostio
ko mi je poslao nedoumice i bolove koje me sad zaokružuju
ne sećam se prigode koja je moju slabost  dokazala
žena s kojom sam se prvi puta sreo poljubila me pa otpustila bez da bi još jednom mogao nju pogledati
od vajkada tako na raskrsnici puteva stojim i badava prizivam osobu koju bi dotaknuti hteo
dok vetar duva i kiša cveća drveta otresa jedna zvezda me gleda.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp: feherilles.blogspot.com

minimap