Kassák Lajos: Távoli üdvözlet

Portre of Kassák Lajos

Távoli üdvözlet (Hungarian)

Aki elment az elment, mondták gyermekkoromban az öregek.
S ez nem egészen így van.
Láttam, hogy asszonyok keltek útra hajnalban, vasalt széles szoknyákban,
magassarkú, bársonyfekete cipőben
és néhány férfi is átlépte küszöbünket, valamennyien ébren voltunk,
a búcsúzó még egyszer felénkfordult,
szelíden intett s hátán a batyuval elindult a nap felé,
ami a határszéli fák koronájában üldögélt.

Aki elment, az elment, mondta az anyám, sohse keseregjetek a kósza lélek után.
Aki elment, az elment, mondtam én is, de ugyanakkor mélységesen éreztem,
aki egyszer nálunk volt, az többé sohasem mehet el tőlünk egészen.
Emlékszem rá: az előbb még ott énekelt az öreg szalmaszéken
és a szék itt maradt.
Emlékszem rá: melyik tányérból kanalazta ki a levesét
és a tányér itt maradt.
Emlékszem rá: ahogy az eresz alatt bóbiskolt, pipázott,
köhögésével felébresztette az alvó kutyát, kiköpött a földre,
ekkor hangyák jöttek elő valahonnan
és az eresz itt maradt, az álmos kutya s a falánk hangyák is itt maradtak.
A búcsúzó menyecske ránevetett az apámra:
és az apám itt maradt.
A búcsúzó legény ránevetett az anyámra:
és az anyám itt maradt.
Aki szeretett engem, távozása előtt megcirógatta az arcom:
és én itt maradtam.

Aki elment az elment mondták gyermekkoromban az öregek.
S ez egyáltalában nem igaz.
Sokan elmentek már tőlem, de senki sem tudott igazán a faképnél hagyni.
Úgy állok itt, mint akinek senkije nincsen
és van egy kosaram, amiben mindenki benne van.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://dia.jadox.pim.hu

Pozdrav iz daljine (Serbian)

Ko je otišao otišao je, govorili su starci u doba mog detinjstva.
I nije baš sasvim tako.
Video sam da su žene zorom u ispeglanim širokim suknjama,
baršunastocrnim cipelama sa štiklama na put krenule
i nekoliko muškaraca prekoračio prag naše kuće, svi smo budni bili,
onaj ko se opraštao još jednom se prema nama okrenuo,
blago mahnuo i s bošćom na leđima prema suncu krenuo,
što je u krošnjama pograničnih drveća čučao.

Ko je otišao otišao je, rekla ja moja mama, nikad nemojte za skitničkom dušom jadati.
Ko je otišao otišao je, rekao sam i ja, al istovremeno u dubini duše osećao,
ko je jednom kod nas bio, taj nikad nije u potpunosti otišao.
Sećam se: nedavno je još na staroj stolici od slame pevao
i ostala stolica.
Sećam se: iz kog tanjura vadio kašikom juhu
i ostao tanjur.
Sećam se: kako je ispod oluka dremao, lulu pušio,
kašljanjem budio zaspalog psa, na zemlju pljunuo,
tad su odnekud mravi došli
i ostao oluk, pospan pas i poždrljivi mravi su ostali.
Mlada koja se opraštala nasmešila se na mog oca:
i ostao moj otac.
Mladić koji se opraštao nesmešio se na moju majku:
i ostala moja majka.
Ko me je stvarno voleo, pre odlaska mi je pogladio lice:
i ja sam ostao.

Ko je otišao otišao je, govorili su starci u doba mog detinjstva.
I to uopšte nije istina.
Mnogi su več otišli od mene, ali uistinu niko me nije mogao napustiti.
Tako tu stojim kao neko ko nikoga nema
i imam jednu korpu u kojoj su svi smešteni.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://feherilles.blogspot.com

minimap