Kiss Judit Ágnes: From Abroad (Idegenből in English)

Portre of Kiss Judit Ágnes

Idegenből (Hungarian)

Én nem tudok már rajta kívül élni.
Golyónyomok a házai falán,
nagyapám vére, nagyanyám futása
van a téglákba égetve talán,
ahogy belém a légópincék mélye,
a szirénázó halálfélelem.
Nappal mintha elengedne, de éjjel
leül az ország, és mesél nekem.
 
Szájából etet, énekével altat,
és tréfálkozik, mikor nagybeteg,
láttam gyengének, láthattam erősnek,
s bár hagyná, de én túl nem léphetek
testén, mit száz évek szabdaltak széjjel,
emlékein, mit ide hord a szél,
kell, hogy szeressen, és kell, hogy szeressem,
ha meghallom, mit álmában beszél.
Pora is kell, mi ingeim nyakára,
cipőmre, hajam szálára tapad,
más ölében csak idegen lehetnék,
ő ismer, és magamnak visszaad.
 
Szép hölgy, Európa, hiába tárod
elém minden résed és hajlatod,
csábít, mit kínálsz, űz hozzád a vágyam,
s beléd hatolni képtelen vagyok.
Kapudhoz érve lelohaszt a szégyen,
ne hidd, hogy hűségem nem átkozom,
míg újra s újra megtermékenyítem
csúf kis hazám, imádott asszonyom.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttps://hycry.wordpress.com

From Abroad (English)

I can’t live beyond its borders any more. 
Bullet-holes in the houses' walls, 
my grandfather’s blood, my grandmother’s fleeing
perhaps burnt into the bricks themselves,  
just like my guts in the air-raid shelter’s depths, 
shrieking sirens, the fear of death. 
As if it releases me by day, but when midnight comes
the country sits down, and tells me yarns. 
 
It feeds me from its mouth, lulls me with its songs,
tells me jokes when it is very ill, 
I’ve seen it in weak moments, could see it full of power
and although it might leave me, I couldn’t step beyond
its body, slashed to bits for a hundred years, 
its memories, carried by the wind here;  
If I hear what it speaks in its dreams. 
it must be that it loves me and that love is returned,
I even need its dust, as it clings  
to my shirt-collar, my shoes, my hair,  
in another’s embrace I would only be a stranger,
it knows me, to myself I am restored.
 
Europe, you lovely damsel, you lay bare in vain,
before me all your crevices and bends, 
your offer is tempting, desire drives me to you,
but there is no way for me to make an entrance.
As I reach your gates I’m overcome with shame,
and don’t think I’m not cursing my own devotion,
while again and again I impregnate  
my beloved mistress, my own homely land.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.hlo.hu

minimap