Kukorelly Endre: Visszahozhatatlanul rohan az idő

Portre of Kukorelly Endre

Visszahozhatatlanul rohan az idő (Hungarian)


Dilettáns vers. Parti Nagy Lajosnak

A minap is megfigyeltem, hogy’ elrohannak a
percek,
az órák, napok és évek,
a költészet épp megfelel erre a célra, a
lankadt
figyelésre, attól félek.
Nagyon gyorsan haladtak mind az előbbiek, egy
kicsit
úgy elkeseredtem ettől,
alig venni észre és nicsak-nocsak, már megint
péntek
volt, elmúlt három nap keddtől,
de sőt, ahhoz képest is letelt vagy négy és negyed
ezért
hiszed el, hogy szerda dél van,
mennyire jó mérni, ha létezik kvarcórád, az
időt,
mint teret mér le a mértan,
na ugye, eljutottunk ehhez a mélységes mély
filo-
zófiai problémához,
olyatén-mód, ahogy az ember lassacskán eljut
ide
a tegnapból a mához,
s a mából majd elkeveredik a holnapba,
ha nem
is mindnyájan, de egyesek,
megúszván mindig épp azt, amit, a pillanatot,
lévén
esetleg elég ügyesek,
nem mintha mindenki örökké meg bírna úszni
mindent
(akkor állandóan élne)
hál' istennek, mivel rémesen unalmas volna
neki,
s főleg a többiekre nézve.
Például ha a fent említett Isten legyártana
egy ki-
tűnően szerkesztett ürgét,
s isteni karban tartani megbízz' az angyalát! az
angyalt,
de lehetőleg egy fürgét,
hogy: ha a jóembernek csak valami bú-baja
esnék,
bontsd fel szépen, és pakold ki
a szerveket, meg a becsöveket, javíts, cserélj,
de ne
feledd el összevakolni,
örökéltűvé így lenne az az ipse, megszűn-
vén az
Idő neki, meg a Szerda.
Ül egy lebukott angyal előttem, összeragaszt,
szétrak,
megmér, de látja ha` ferde,
megint szétrámol, van idő, neki van ideje
piszmog
rajtam az angyali krampusz.
Összeragaszt. Tempósan reparálja a fúgát.
Fugit
irreparabile tepus.



PublisherJelenkor Kiadó, Pécs
Source of the quotationKukorelly Endre: Azt mondja aki él

Oåterkalleligt rusar tiden iväg (Swedish)


(Dilettantisk dikt tillägnad Lajos Parti Nagy)

Jag uppmärksammade häromdagen hur de rusar iväg
minuterna,
timmarna, dagarna och åren
men då passar poesin bra, för
stillsamma
iakttagelser, jag misstänker det.
De rusade iväg, mycket snabbt, en
aning
nedstämd blev jag nog av detta
för innan du hunnit uppfatta det, är det hux flux
fredag igen,
tre dagar har gått sedan tisdagen
eller till och med fyra och en kvarts dagar
men
du tror att det är onsdag middag,
det vore bra att ha ett kvartsur, att mäta
tiden med
så som geometrin kan mäta rummet,
eller hur, nu är vi framme vid det djupaste djupa
filo-
sofiska problemet,
på samma sätt som människan gör det när hon sakta
förflyttar sig
från gårdagen till idag
och från idag letar sig fram till morgondagen,
inte alla
men några
slinker förbi just det, som är ögonblicket
eftersom
de kanske är tillräckligt skickliga
inte för att alla i evighet skulle kunna slippa förbi
allting
(då skulle de leva i oändlighet)
tacka gud för det, det skulle varit alltför trist
för honom
och ännu värre för alla andra.
Om Gud exempelvis tillverkade
en utom
ordentligt välskapt snubbe
och för hans underhåll anlitade
en ängel
helst en flink en
så att det om detta jordebarn skulle råka ut för
något
bara var att öppna honom vackert och plocka ut
hans organ och laga, byta de inre rören
och inte
glömma att plocka ihop honom igen,
så skulle grabben bli odödlig, någon för vilken tiden upp-
hört,
Onsdagen också.
En fallen ängel sitter framför mig, limmar ihop
plockar isär
mäter, plockar åter isär
om något inte passar, tid finns, den har tid
den pillar
på mig, denna änglalika lilla sate.
Han limmar ihop mig. Fogar temporärt.
Fugit
irreparabile tempus.



PublisherÆegis Förlaf, Lund
Source of the quotationPå solsidan

minimap