Radnóti Miklós: Forced March (Erőltetett menet in English)

Portre of Radnóti Miklós

Erőltetett menet (Hungarian)

Bolond, ki földre rogyván      fölkél és újra lépked,

s vándorló fájdalomként      mozdít bokát és térdet,

de mégis útnak indul,      mint akit szárny emel,

s hiába hívja árok,      maradni úgyse mer,

s ha kérdezed, miért nem?      még visszaszól talán,

hogy várja őt az asszony      s egy bölcsebb, szép halál.

Pedig bolond a jámbor,      mert ott az otthonok

fölött régóta már csak      a perzselt szél forog,

hanyattfeküdt a házfal,      eltört a szilvafa,

és félelemtől bolyhos      a honni éjszaka.

Ó, hogyha hinni tudnám:      nemcsak szivemben hordom

mindazt, mit érdemes még,      s van visszatérni otthon;

ha volna még! s mint egykor      a régi hűs verandán

a béke méhe zöngne,      míg hűl a szilvalekvár,

s nyárvégi csönd napozna      az álmos kerteken,

a lomb között gyümölcsök      ringnának meztelen,

és Fanni várna szőkén      a rőt sövény előtt,

s árnyékot írna lassan      a lassú délelőtt, -

de hisz lehet talán még!      a hold ma oly kerek!

Ne menj tovább, barátom,      kiálts rám! s fölkelek!

 

Bor, 1944. szeptember 15.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://mek.niif.hu/01000/01018/

Forced March (English)

He's foolish who, once down, resumes his weary beat,

A moving mass of cramps on restless human feet,

Who rises from the ground as if on borrowed wings,

Untempted by the mire to which he dare not cling,

Who, when you ask him why, flings back at you a word

Of how the thought of love makes dying less absurd.

Poor deluded fool, the man's a simpleton,

About his home by now only the scorched winds run,

His broken walls lie flat, his orchard yields no fruit,

His familiar nights go clad in terror's rumpled suit.

Oh could I but believe that such dreams had a base

Other than in my heart, some native resting place;

If only once again I heard the quiet hum

Of bees on the verandah, the jar of orchard plums

Cooling with late summer, the gardens half asleep,

Voluptuous fruit lolling on branches dipping deep,

And she before the hedgerow stood with sunbleached hair,

The lazy morning scrawling vague shadows on the air ...

Why not? The moon is full, her circle is complete.

Don't leave me, friend, shout out, and see! I'm on my feet!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.thehypertexts.com/Mikl%

Related videos


minimap