Sebestyén Péter: Negyedik bornholmi elégia

Portre of Sebestyén Péter

Negyedik bornholmi elégia (Hungarian)

Szikla sziklán remeg. Emlék és feledés feszít

horgonyt belé. Hazatért? Megérkezett? Évszakok

örök halála, megfejthetetlen –

Pereg bőréről a higanyos idő. Egy eldobott kő

akarta így (vagy egy másképp-teljes világ), ami

lavinát görgetett fölfelé, lefelé –

Már a tenger se háborog.

 

Megint ugyanúgy: az elhagyott kőfejtők összes

kavicsát mintázza újra, amik – káprázat ez! –

nem készítenek sem bizonyosságot, sem gyönyörű

aritmetikát, csak a valaha-volt valóság minden

megnyílt pillanatát –

A nem-perelhető anyag öleli őt.

 

A földeknek vége itt. Nem tanítható a szél, a kő,

a fű egy emberi hangra sem, s a férfi boldog így.

Beledől a tajtékból kihajló éneklő éjszakába.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationSebestyén Péter

Related videos


minimap