Tandori Dezső: Dobbelbeker in plaats van schedel (Kockapohár, koponya helyett in Dutch)

Portre of Tandori Dezső

Kockapohár, koponya helyett (Hungarian)

’Amikor az első ütést mértem partvisnyéllel a karácsonyfára,
úgy láttam, a kis ezüst medve eltűnik az arany medve mellől,
zuhan a zúkódó ágak között, és akkor, ezt most nem mentségemre
mondom, Mr. Bierce, oly érzés fogott el, hogy további ütéseim
meglehetős rendszerességgel záporoztak, és szüneteik sem hoztak
megnyugvást; nem is tudom, mire föl hagytam abba; abbahagytam.
Csak akkor derült ki, milyen helytelenül következtettem az ezüst medve
sorsát illetően; mert a miniatűr villanyvezeték gubancából
kiszabadított ág-roncsok alatt, dísz-törmelékek, angyalhaj, habkarikák,
ezüstjégcsapok és boák között, valamivel a későbbi ütéseim egyike
nyomán szétzúzódott arany medve fellelhető maradványaitól
odább, megtaláltuk épségben. Rátérek nyomban,
mit csináltam ezek után az ezüst medvével. Hogy mindig közel
legyen hozzám, és ne legyen egészen egyedül, amíg nem lesz megoldás,
nagyalakú cigarettásdobozba tettem és íróasztalom
legtöbbet használt bal felső fiókjában helyeztem el.
Elaltattam téli medve-álomra, és tavasszal sem
ébresztettük fel, azt gondoltuk, majd csak akkor, ha – mint
fentebb említettem; bár nehéz lett volna megmondani, mi lehet
itt a megoldás. Persze, a következő télen, díszvásár idején,
kerestünk, de nem találtunk efféle medvéket; de ha találunk is…?
Tizenegy hónap múlva nyitottuk ki végül a dobozt,
amikor, más megoldás híján, úgy gondoltuk már, legalább megnézhetjük
lakóját; és kettétörve, illetve a kis ezüstkoponya alapjánál
több apró szilánkra törve találtuk. Megállapíthatatlan immár,
melyik fiókhúzáskor történt; szerencsénk volt még így is,
mert az arc – a pofácska – két fele teljesen ép maradt, és a törzs
is ép; vattával kitömve összeragaszthattuk. Mos csak a koponya
említett alapi része hiányzik. Ez azonban nem tűnik fel,
mert az összeragasztott ezüst medvét vattába ágyaztuk,
így került vissza a cigarettásdobozba, melyet
ekképpen teljesen betölt; a szeme alig látszik
a fehérségből. Most, amikor ezeket a sorokat írom,
egyvalami legalább bizonyos, Mr. Bierce: ezentúl
nem vádolhat senki már a papír meg az indigó
(ezek az én foglalkozási eszközeim) elővételéért is
– nincsenek jogi ismereteim – pótlólagos gyilkossággal v. öléssel
(a papírt meg az indigót, ha még nem említettem volna,
ott tartom a bal felső fiókban, és múlt karácsony óta
meglehetősen termékenynek bizonyultam).
A többi az én dolgom; és két idézőjelé,
amíg nem lesz, azúttal majd az én számomra, ’más megoldás’.’



PublisherFekete Sas Könyvkiadó
Source of the quotationTandori Dezső: A mennyezet és a padló

Dobbelbeker in plaats van schedel (Dutch)

’Toen ik de eerste slag op de kerstboom met de bezemsteel uitdeelde
zag ik de kleine zilveren beer naast de gouden beer vandaan verdwijnen,
tussen de brekende takken naar beneden storten, en toen, dit zeg ik niet om mezelf te verontschuldigen, Mr. Bierce, bekroop mij het gevoel dat mijn daarop volgende slagen
tamelijk regelmatig vielen, en ook de tussenpauzen mij geen rust
brachten; ik weet niet eens wat het was waardoor ik ophield; ik hield op.
Toen pas bleek hoe verkeerd mijn gevolgtrekking betreffende het lot van
de zilveren beer was; want, onder het, uit de knopen van miniatuur elektriciteitsdraad
bevrijde takkenpuin, tussen versieringsscherven, engelenhaar, schuimringen,
zilveren ijspegels en slingers, iets verderop dan de te vinden resten van de door een
van mijn latere slagen verbrijzelde gouden beer,
hebben we hem gezond en wel gevonden. Straks ga ik vertellen over
wat ik hierna met de zilveren beer heb gedaan. Opdat hij altijd in mijn
nabijheid en niet helemaal alleen zal zijn, tot er een oplossing komt,
heb ik hem in een groot formaat sigarettendoos gedaan, die ik in de meest
gebruikte linker-bovenla van mijn bureau heb geplaatst.
Ik heb hem in winterse berenslaap gesust en ook in het voorjaar
hebben we hem niet gewekt, we dachten, dat doen we pas als – zoals
ik dat hierboven al heb vermeld; hoewel het moeilijk zou zijn geweest om te zeggen wat hier
de oplossing zal kunnen zijn. Uiteraard, de volgende winter, ten tijde van de kerstmarkt
zochten we, maar konden we dergelijke beertjes niet vinden; maar wat als we ze al
zouden vinden…?
Na elf maanden openden we eindelijk de doos
toen we, bij gebrek aan andere oplossingen, dachten, we kunnen tenminste haar bewoner
bekijken; en vonden hem in tweeën gebroken, of eigenlijk, in meerdere
fragmenten versplinterd aan de basis van de kleine zilveren schedel. Het is thans niet
meer te achterhalen
bij welke opening van de lade dit gebeurd is; zelfs zo hadden we geluk,
omdat de twee kanten van het gezicht – het snuitje – volledig gaaf waren gebleven,
en de romp
was ook gaaf; opgevuld met watten konden we hem lijmen. Nu ontbreekt er alleen
het genoemde basisgedeelte van de schedel. Dit, echter, valt niet op,
omdat we de aan elkaar gelijmde beer in watten hebben ingebed,
en zo ging hij terug in de sigarettendoos die hij
op deze manier volledig opvult; zijn ogen zijn nauwelijks te zien
in de witheid. Nu, wanneer ik deze regels schrijf,
is er tenminste één ding zeker, Mr. Bierce: voortaan
mag niemand mij meer beschuldigen, bij zelfs maar het te voorschijn halen van papier
en het carbonpapier (dit zijn de gereedschappen voor mijn vak),
– ik heb geen juridische kennis – van additionele moord of doodslag
(papier en carbonpapier, zou ik het nog niet hebben vermeld,
bewaar ik in de linker-bovenla, en sinds vorige kerst
bleek ik nogal vruchtbaar).
De rest is mijn zaak; en die van de twee aanhalingstekens,
tot er ook voor mij, datmaal, een ‘andere oplossing’ zal zijn.’



Source of the quotationPoetry international, Rotterdam

minimap