Weöres Sándor: Ars poetica (Ars Poetica in English)

Portre of Weöres Sándor

Ars Poetica (Hungarian)

Öröklétet dalodnak emlékezet nem adhat.

Ne folyton-változótól reméld a dicsőséget:

bár csillog, néki sincsen, hát honnan adna néked?

Dalod az öröklétből tán egy üszköt lobogtat

s aki feléje fordul, egy percig benne éghet.

 

Az okosak ajánlják: legyen egyéniséged.

Jó; de ha többre vágyol, legyél egyén-fölötti:

vesd le nagy-költőséged, ormótlan sárcipődet,

szolgálj a géniusznak, add néki emberséged,

mely pont és végtelenség: akkora, mint a többi.

 

Fogd el a lélek árján fénylő forró igéket:

táplálnak, melengetnek valahány világévet

s a te múló dalodba csak vendégségbe járnak,

a sorsuk örökélet, mint sorsod örökélet,

társukként megölelnek és megint messze szállnak.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.weores-bp.sulinet.hu

Ars poetica (English)

Memory cannot make your song everlasting.

Glory is not to be hoped from the evanescences:

how could it glorify you, when its glitterings are not essences?

Your song may flaunt a few embers from eternal things

while those who face them take fire as a minute passes.

 

Sages suggest: only individuals are in their senses.

All right; but to get more, be more than individual:

slip off your great-poet-status, your lumbering galoshes,

serve genius, give it your human decencies

which are point and infinity: neither big nor small.

 

Catch the hot words that shine in the soul’s estuaries:

they feed and sustain countless earth-centuries

and only migrate into your transient song,

their destiny is eternity as your destiny is,

they are friends who hug you and hasten soaring on. 



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

Related videos


minimap