Vega, Lope de: Az elveszett bárány (Vireno, aquel mi manso regalado in Hungarian)
|
Vireno, aquel mi manso regalado (Spanish)Vireno, aquel mi manso regalado del collarejo azul; aquel hermoso que con balido ronco y amoroso llevaba por los montes mi ganado;
aquel del vellocino ensortijado, de alegres ojos y mirar gracioso, por quien yo de ninguno fui envidioso, siendo de mil pastores envidiado;
aquel me hurtaron ya, Vireno hermano; ya retoza otro dueño y le provoca; toda la noche vela y duerme el día.
Ya come blanca sal en otra mano; ya come ajena mano con la boca de cuya lengua se abrasó la mía.
|
Az elveszett bárány (Hungarian)Vireno, az én szelíd báránykámat, azt a kékszalagosat, azt a szépet, mely oly rekedten, szerelmesen béget, mikor a hegyen átviszi a nyájat;
selymét göndör, bodrozódó gyapjának, nyájas pillantását vidám szemének, ki miatt féltés bennem sosem égett, mert azt hittem, ezer pásztor se bánthat:
Ellopták tőlem már, Virenóm, ó jaj! Most éjjel ébren él és nappal alva; más gazdát ugrál körül enyelegve;
idegen kéz már, melyből fehér sót nyal, idegen kezet csókol most az ajka, s nyelve egykor az enyémet perzselte!
|