Tolsztoj, Alekszej Nyikolajevics (Толстой, Алексей Николаевич) (1883–1945) Művek Bibliográfia   hu ru

Életrajz

Orosz regényíró, drámaíró, elbeszélő. 1883. január 10-én született a szamárai Nyikolajevszkben, a mai Pugacsovszkában. Arisztokrata családja közeli rokonságban állt Lev Tolsztojjal és Ivan Turgenyevvel is. Mikor hároméves volt, anyja elhagyta apját, és férjhez ment Alekszej Apolonovics Bosztromhoz. A liberális felfogású szamárai földbirtokos nagy hatással volt Tolsztoj nevelésére, aki tizenhárom éves koráig otthon tanult. A szamárai középiskola után, 1901-06 között a pétervári technológiai főiskolára járt, majd a drezdai főiskolán folytatta tanulmányait.
Írói pályafutását szimbolista-népies verskötetekkel kezdte: Lirika (1907), A kék folyókon túl (1911). Hamarosan rájött, hogy a költészethez nincs igazán tehetsége, és felhagyott a versírással. Az irodalmi elismerést a hanyatló nemesség válságát bemutató kisregényei és elbeszélései hozták meg számára. Tolsztovo (1910), Volgántúl (1910), Vén hársfák alatt (1923). 1914-16 között haditudósítóként dolgozott. A forradalmat nem tudta elfogadni, ezért 1918-ban családjával együtt Párizsba emigrált. Eleinte kapcsolatban állt egy ellenforradalmi csoporttal, de 1921-ben a forradalmat nemzeti-érzelmi alapon elfogadó 'szmenovehista' csoport tagja lett, és a berlini Nakanune bolsevik újságot szerkesztette. Az emigrációban írta önéletrajzi kisregényét, az 1922-ben megjelent Nyikita gyermekkorát. 1923-ban nyílt levélben szakított az ellenforradalmárokkal, és hazatért. A Szovjetunióban eleinte támadták arisztokrata származása miatt, de hamarosan elismert író lett.
A húszas években több drámát is írt, és feldolgozta O'Neill és Capek műveit is. Az 1920-21-ben született Nővérek című regényében a pétervári művészi értelmiségi életet mutatta be. Ez lett a híres Golgota-trilógia első része. A második rész, az Ezerkilencszáztizennyolc 1928-ban, a harmadik rész, a Borús reggel 1941-ben jelent meg. A trilógia az első világháború és a forradalom viharába került orosz értelmiség útkeresésének, szenvedéseinek monumentális eposza. A mű középpontjában két nővér, Dasa és Katya, és szerelmeseik, Tyelegin és Roscsin állnak, akik Oroszországot járva megismerkednek az egyszerű emberek világával. Az 1937-ben megjelent Kenyér című regényében Tolsztoj a Golgota cselekményének egyik szálát folytatta.
Tolsztoj kisebb művei közül kiemelkedik az H. G. Wells hatása alatt írt fantasztikus regénye, az Aelita (1922), melyben szovjet expedíció látogat a Marsra, hogy ott is elterjesszék a kommunizmust. A regény később számos rádiójátékot és filmet megihletett. A emigránsok hányatott életét humorral ábrázolta Tolsztoj az Ibikusz (1924) és az Emigránsok (1940) című műveiben. Kiemelkedő műve még a Collodi Pinocchióját feldolgozó Aranykulcsocska című meseregénye.
A harmincas években Tolsztojt egyre inkább az orosz történelem, és az azt meghatározó erős uralkodók egyénisége kezdte foglalkoztatni. Több drámát is írt Rettegett Ivánról, melyekben idealizálta a zsarnokot, és egyben párhuzamot állított a cár és Sztálin között. Tolsztoj írásai alapján készítette el Eisenstein a Rettegett Iván című filmjét. Tolsztoj nagyszabású történelmi regénybe kezdett Nagy Péterről, de műve befejezetlen maradt. A műben Tolsztoj egyaránt bemutatja Nagy Péter kiváló államférfiúi képességeit és kíméletlenségét is. Rendkívüli hitelességgel idézi fel a kor hangulatát, az akkor élt emberek gondolkodásmódját.
A harmincas években elismertsége egyre növekedett a Szovjetunióban, 1936-ban az Írószövetség elnökévé választották, 1937-ben a Legfelsőbb Tanács küldötte lett, 1939-ben elnyerte az akadémiai tagságot. 1945. február 23-án halt meg Moszkvában.

http://www.mkk.hu/