Olbracht, Ivan (1882–1952) Művek   hu cz

Életrajz

(1882 – 1952)

Realista író, újságíró.
Eredeti neve Kamil Zeman. Édesapja, Antal Stašek, szintén ismert író. Először jogot tanult, majd bölcsészetet, de az egyetemet nem fejezte be. Újságíró lett, 1913-ban pedig megjelent első könyve a „Gonosz magányosokról” (O zlých samotařích) című elbeszéléskötet. Egészen fiatalon bekapcsolódott a munkásmozgalomba, először a Szociáldemokrata Párt, majd 1921-től a Kommunista Párt tagja lett. Baloldali meggyőződéséről tanúskodik „Anna” (Anna proletářka, 1928) című agitációs regénye. 1929-ben azonban szembehelyezkedett a párt politikájával és aláírta az ún. hetek manifesztumát, 7 neves költő és író tiltakozását, amiért egy időre kizárták a pártból. 1945 után magas párt és állami funkciókat töltött be, új műveket már nem írt.
A tízes években pszichológiai regényeivel tűnt ki. „A legsötétebb börtön” (Zalář nejtemneĕjší, 1916) egy váratlanul megvakult férj belső vívódásait, beteges féltékenységének folyamatát ábrázolja. A hasonmás motívumára épül a „Jesenius színész különös barátsága” (Podivné přátelství herce Jesenia, 1919), két ellentétes jellemű és művészi felfogású színész kapcsolatának misztikus megformálásával.
Legjobb művei kárpátaljai élményeit dolgozzák fel. 1931-től Olbracht rendszeresen ellátogatott Kárpátaljára, s az ott tapasztalt elmaradottságról, szegénységről, egyben a helybéli emberek sajátos életmódjáról és szokásairól először szociográfiai riportokban számolt be, (összegyűjtve: „Hegyek és századok” – Hory a století, 1935), majd két szépirodalmi műben. „Nyikola Suhaj, a betyár” (Nikola Suhaj, loupežník, 1933) című regényében egy valóságos népi hős alakját eleveníti fel, „Átok völgye” (Golet údolí, 1937) című novellatrilógiájában pedig egy elzártan élő ortodox zsidó közösség hagyományait és mindennapjait mutatja be finom humorral.