Poláček, Karel (1892–1945) Művek   hu cz

Életrajz

(1892 - 1944)

A gimnázium után tisztviselőként dolgozott. 1920-tól különböző folyóiratokban publikálta szatirikus írásait, többek között saját hivataláról is, ami miatt elvesztette munkáját. 1922-ben, a Čapek fivéreknek köszönhetően, a Lidové noviny munkatársa lett. A lapban főleg irodalmi tárcákat és törvényszéki tudósításokat közölt.
Prózája tárgyául a kispolgárságot választotta, s bennük is elsősorban a kicsiséget vette nagyító alá. Remek humorral figurázta ki az emberi gyengeségeket és hibákat már első elbeszélésköteteiben („Kočkodan úr elbeszélései” – Povídky pana Kočkodana, 1922, „Izraelita hitű elbeszélések” – Povídky izraelského vyznání, 1926) és későbbi regényeiben is („Michelup úr motorkerékpárja” – Michelup a motocykl, 1936, „Férfiak lesállásban” – Muži v ofsajdu, 1931).
A komikum mellett a komoly társadalombíráló szándék is megjelenik a „Külvárosi ház” (Dům na předmĕstí, 1928) és a „Főtárgyalás” (Hlavní přelíčení, 1932) című regényeiben.
Életműve az eredetileg pentalógiának szánt regényciklusával teljesedik ki, melynek ötödik része nem készült el, vagy elveszett. A négy regényben („Járásszékhely” – Okresní mĕsto, 1936, „A hősök harcba mennek” – Hrdinové táhnou do boje, 1936, „Földalatti város” – Podzemní mĕsto, 1937, „Kiárusítva” – Vyprodáno, 1939) szülővárosának korlátolt kispolgári világát mutatja be az első világháború előtti években és a háború alatt.
1939 után zsidó származása miatt nem publikálhatott, így „Vendéglő a kőasztalhoz” (Hostinec u kamenného stolu, 1941) című kisregényét egy festő barátja nevén jelentette meg. A transzportra várva írta meg máig legsikeresebb művét, az „Öten voltunk cimborák” (Bylo nás pĕt, 1946) című kisregényt, melyet a leleplező gyermeki látásmód és a nyelvi humor tesz igazán élvezetessé.
1943-ban Auschwitzba vitték, ahol gázkamrában halt meg.