Jarry, Alfred (1873–1907) Művek   hu fr

Életrajz

Alfred Jarry (1873 - 1907) 1873. szeptember 8-án született a Mayenne megyei Láváiban; ősei breton kőmívesek voltak, de az ő apja már vigéckedett. Tizenöt éves korában került a rennes-i gimnáziumba, s a félénk, de vadul pajkos diáknak Hébert úr, a fizikatanár lett a céltáblája (ő az Übü- figura magja). Mellesleg kitűnő növendéknek bizonyult. Már tizenkét éves korában virtuóz módon verselt, Hugo és Gautier nyomdokain szakmányban gyártva a verses bohózatokat. 1891-ben a párizsi IV. Henrik líceumban Léon-Paul Fargue osztálytársa és Bergson tanítványa lett. Csakhamar kapcsolatba került a szimbolistákkal, de ő nem az elégikus, mélabúsan maradi, hanem a nyelvi leleményekkel, a polgárpukkasztó kísérletekkel kacérkodó újító szárny felé kacsingatott. Csodálattal adózott Mallarmé-nak, eljárt a nevezetes keddi összejöveteleire és buzgó munkatársa lett a szimbolisták vezető folyóiratának, a Mercure de France-nak, majd a Revue Blanche-nak.
1894-ben önálló verskötettel jelentkezik, de csak 1896-ban válik ismertté, amikor az Übü király bemutatója olyan parázs botrányt vált ki, mint hajdan az Hernani-é. A tájékozatlan közönség évtizedeken át csak mint a diákcsínyekből lepárolt rémbohózat szerzőjét ismerte, holott nagyon tevékenyen dolgozott, egyre elhatalmasodó szeszfogyasztása ellenére is bőségesen ontotta tudós vagy humoros cikkeit, filoszkodó dolgozatait, antik, keleti, okkult vagy címertani célzásokkal megtűzdelt, ál- és felhangok látszólagos diszharmóniájával, jelképek és allegóriák, szójátékok és tudálékos kifejezések buján burjánzó szövevényével csillogó vagy éppen terhes regényeit és színműveit. Kenyérkereseti okokból írt azonban szövegkönyveket is buffo-operettekhez, s arra is jutott ideje, hogy Coleridge, Stevenson meg Grabbe műveiből fordítson, írásainak nem csekély része csak halála után jelent meg, mert nem nagyon akadt kiadó az elvontan sejtelmes, s olykor vaskosan parázna, rabelais-i vénájú, nehezen érthető műveire, melyek közül a legdúsabb a szintén posztumusz A patafizikus Faustroll doktor tettei és nézetei (1911) című; a világirodalomban páratlan könyv, amelynek hőse, az elfajult, elmanósított Faust, aki hatvannyolc éves korában született, s egész életében megmaradt ilyen korúnak, és aki világ körüli csónakútra indul a - szárazföldön. Ebbe az „új-tudományos regénybe", amelybe Jarry beleszőtte a századvégi kutatások természettani, mennyiségtani és csillagászati újdonságait, úgyhogy a mű tulajdonképpen Pantagruel, Telemakhosz, Gulliver és Candide nyomdokain kiagyalt képzeletbéli utazás a jelképek tekervényes útjain, de egyúttal stílusparódia is, mert Faustroll valójában a művészet szigeteit látogatja meg, és fantasztikus Odüsszeiája mellesleg „így írtok ti" is.
1907. november i-én halt meg. A gümőkóros eredetű agyhártyagyulladásban elhunyt írót olyan hírességek kísérték utolsó útjára a Párizs déli peremén fekvő Bagneux városka temetőjébe, mint Valéry, Mirbeau, Renard, Léautaud. S bár Alfréd Vallette, a Mercure de Francé főszerkesztője, öt évre előre kifizette a sírhelyet, később nem újították fel idejében a bérletet. Az übüi, sőt kafkai végzet jelképes beteljesedésével, földi maradványait kihantolták, és közös sírba dobták; de hogy az akasztófahumor is elnyerje illő jutalmát, a biciklisportot szerfelett kedvelő szerző sírjába egy kerékpárbajnok tetemét helyezték...

http://www.literatura.hu/irok/xxszazad/euproza/alfred_jarry.htm

(Az oldal szerkesztője: P. T.)