Dib, Mohammed (1920–2003) Művek   en fr

Életrajz

Mohammed Dib (Tlemcen, 1920. július 21. - 2003) algériai arab költő, író. Munkáit francia nyelven alkotta. Tlemcenben és Oujdában tanult. Mielőtt az irodalommal kezdett foglalkozni, számos szakmát űzött: volt szőnyegkészítő, könyvelő, tanító. Számos folyóirat munkatársa volt, algériai: Soleil, Forge; francia: Les Cahiers du Sud; svájci: Les Lettres. Az 1960-as évektől Párizsban élt, ahol 1962-ben elnyerte a Prix de'l Unanimité díjat. Legfontosabb munkája az 1953 és 1959 közt megjelent Algérie címu trilógia, amelyben a szabadságharc kitörése előtti Algéria különböző társadalmi osztályait festi le. Első kötetét, az 1953-ban megjelent La grande maison-t (A nagy ház) sok irodalomtörténész mérföldkőnek tekinti az algériai irodalomban, mivel ez volt az a munka, amelynek célja az önálló nemzeti identitás megteremtése volt. Louis Aragon szavaival: „olyan regény, amellyel valami elkezdődik”. A trilógia első kötete a városi szegényeket, a második, a L'Incendie (A tűzvész, 1954) a parasztságot, a harmadik, a Le métier à tisser (A szövőszék, 1959) a munkásságot igyekezett bemutatni. Dib írói stílusára a mozaikszerű ábrázolás jellemző, munkáiban a költői elem túltengése, illetve a naturalisztikus ábrázolásmód figyelhető meg. E jelek különösen élesen jelentkeznek későbbi műveiben: Un été africain (Egy afrikai nyár, regény, 1959), amelyben az algériai szabadságharc egy nyarát mutatja be mozaikszerűen, vagy a rettegést és az emberi eltorzulást szinte már szürrealisztikusan leíró Qui se souvient de la mer (Aki a tengerre emlékezik, 1962) című regényében. A kortárs algériai költészetben is maradandót alkotott, jelentős Ombre gardienne (Önző árnyék) címu verseskötete. Költészetére a tömör, képszerű kifehezésmód jellemző. Egyéb műve: Au café (A kávéházban, elbeszélések, 1955).

(Az oldal szerkesztője: P. T.)