Venclova, Tomas (1937–) Művek   hu lt

Életrajz

Tomas Venclova költő és esszéíró a mai litván irodalom világszerte elismert kimagasló alakja. 1937-ben született Klaipédában. Szülei a litván kommunista elit tagjai voltak (s apja, Antanas Venclova amellett neves szovjet költő), s így fiatalon ő is hitt a kommunizmusban. A nagy fordulatot az 1956-os események váltották ki gondolkodásában, a magyar forradalom leverésének hatására lett ellenzéki. Ettől kezdve a kelet-európai aktív ellenzéki értelmiségiek életét élte, szamizdat kiadót szervezett és 1976-ban a Helsinki Csoport egyik alapítója lett. A vilniusi egyetemen irodalomelméletet és nyelvészetet tanított, közben sokat fordított, többnyire hazájában mellőzött szerzők, pl. Joyce, Milosz, Brodszkij, Ahmatova műveit. 1976-ban a Berkeleyi Egyetem vendégtanára volt. Minthogy megfosztották szovjet állampolgárságától, az USA-ban maradt. A Yale Egyetemen a szlavisztika professzora, orosz és lengyel irodalmat ad elő. Több tudományos munka után 1972-ben jelent meg első verseskötete Litvániában, mely a XX. századi litván irodalom egyik legjelentősebb eseménye, a litván költői nyelv merész megújítása és olyan intellektuális szabadság jellemezte, amely miatt Venclova hamarosan persona non grata lett hazájában. A kényszerű emigrálás után még további két verseskötete jelent meg, immár Amerikában, ahol aztán több kötetben megjelentek a művei angol fordításban is. (Verseiből magyarul Mondjátok meg Fortinbrasnak címen jelent meg válogatás 1992-ben, az Európa Könyvkiadónál.) A ritka költői megszólalások mellett különösen jelentős esszéirói tevékenysége, a történelem, a kultúra, a nyelv, a költészet kérdései mellett gyakran szólal meg társadalmi-politikai ügyekben is. Nagy sikert aratott Vilniusról írt esszékötete, amely magyarul – Vilnius. Egy város Európában címmel – 2009-ben jelent meg, szintén az Európa Könyvkiadónál.  

(Az oldal szerkesztője: P. T.)