Okudzsava, Bulat Salvovics oldala, Magyar életrajz
 |
Életrajz
[Orosz] [Magyar]
Moszkva, 1924. máj. 9., +Párizs, 1997
Grúz édesapja és örmény édesanyja nagy pártmunkások, 1934-ben mégis letartóztatják őket. Az apját agyonlövik, anyját lágerbe hurcolják. 1955-ben rehabilitálják őket. Fiukat nagyanyja neveli Moszkvában. Innen 1940-ben Tbiliszibe kerül, rokonokhoz.
1942-ben, tizennyolc évesen önkéntesként vonul be és kerül a frontra, megsebesül, 1945-ben leszerel.
1950-ben szerez bölcsészdiplomát a Tbiliszi Tudományegyetemen, ezután öt évig egy távoli kis faluban orosz nyelvet és irodalmat tanít, majd a helyi újságnál, kiadónál is dolgozik. 1953 óta publikál. Első verseskötete után egy moszkvai kiadónál, később a Lityeraturnaja Gazeta szerkesztőségében dolgozik. 1986-ban a Szovjet Írók Szövetségének titkárává választják. A társadalmi igazságtalanságokkal szemben áll, fellép a disszidensek védelmében. Végül kilép a pártból.
Felesége fizikus, fia zenész.
Betegségben huny el Párizsban.
Jevtusenko, Voznyeszenszkij és Rozsgyesztvenszkij mellett a szovjet új hullám első nemzedékéhez tartozik, szorosan kötődik a „városi folklór” irányzatához. Egy sajátságos műfaj, a bárd (’énekes’) költészet elindítója és jeles képviselője: énekelt verseit (mint később Vl. Viszockij is) maga adja elő gitárkísérettel. E dalokat egészen 1985-ig csak zárt körben adhatja elő személyesen, azok illegálisan, másolt kazettákon terjednek. Franciaországban aranylemeze lesz. Szól köznapi dolgokról és nagy szenvedélyekről, felidéz és emlékezik: költészetétől nem idegen a romantikus felhang és a nosztalgia sem. A múlt számára nem csak visszavágyás, hanem út és ragaszkodás a folytonossághoz. A banalitások nála személyes formában fejeződnek ki, sajátjává s eredetivé válnak („lírai dokumentarizmus”).
A versekről áttér a prózára: regényeiben elemző és ironikus, ugyanakkor lírai és beleérző ábrázoló is. Történelmi tárgyú regényeiben túllép az elmúlt idők politikai és történelmi valóságának ismertetésén: sokkal inkább a kor hangulata, a magatartások, sorsok, erkölcsi problémák, kapcsolatok gazdagsága érdekli, s hogy mi az, ami ebből közös a mai világgal: a folytonosságot keresi. A műveiben előforduló fantasztikus elemek, látomások szimbolikusak, de – ellentétben pl. Bulgakovval – nála ezek nem különülnek el szigorúan a valóságtól, így a hozzá való viszonyuk nagyobb mértékben talányos.
Szakirodalom: Zappe László: Okudzsava című esszéje (Mai szovjet írók, Gondolat, Bp., 1985), Internet, Magyar Nagylexikon, Világirodalmi lexikon
