Benn, Gottfried: Hogy arcod... (Die Züge deiner… in Hungarian)

Die Züge deiner, die dem Blut verschworen,

der Menschheit altem, allgemeinen Blut,

die sah ich wohl und gab mich doch verloren,

schlummerbedeckt und schweigend deiner Flut.

Trugst mich noch einmal zu des Spieles Pforten:

die Becher dunkel und die Würfel blind,

noch einmal zu den letzten süßen Worten

und zum Vergessen, daß sie Träume sind.

Die Festen sinken und die Arten fallen,

die Rasse Adams, die das Tier verstieß,

nach den Legionen, nach den Göttern allen,

wenn es auch Träume sind - noch einmal dies. 

Hogy arcod összeesküdött a vérrel,

mely ősi, minden emberrel közös,

jól láttam s némán hullámodba tértem

elveszetten s fedtek álomködök.

Vittél a játék kapujához Újra,

sötét a pohár és a kocka vak,

a végső szavak édessége súgja:

feledjem, hogy mindez álom marad.

Erődök, erkölcsök eltűnnek, Ádám

faja megtagadta az állatit,

de légiók s annyi isten után már

csak egyet akar - még ha álom is.