Fletcher, John: El, balga örömök (Hence, all you vain delights in Hungarian)
|
Hence, all you vain delights (English)Hence, all you vain delights, As short as are the nights Wherein you spend your folly, There's nought in this life sweet, If man were wise to see't But only melancholy, Oh, sweetest melancholy. Welcome, folded arms and fixëd eyes, A sigh that piercing mortifies, A look that's fastened to the ground, A tongue chained up without a sound. Fountain-heads, and pathless groves, Places which pale passion loves, Moonlight walks, when all the fowls Are warmly housed, save bats and owls, A midnight bell, a parting groan, These are the sounds we feed upon; Then stretch our bones in a still gloomy valley, Nothing's so dainty sweet as lovely melancholy.
|
El, balga örömök (Hungarian)El, balga örömök; hívságotok fölött egy kurta éj se múl el! Bölcs, csak te értheted, mindennél édesebb: csakis a mélabú kell! Az édes mélabú kell! Báva szem, összefont karok, sóhaj, ha metsz és sajog, tekintet, mely földhöz tapad, nyelv, láncra vert és hallgatag! Forrás, úttalan bozót, sápadt vágynak enyhhozók! Hold, ha madár mind buvik, s denevér jár csak s kuvik! Éjféli harang, égre tűnt lélek-huss az étekünk; csontunk végül völgyi homályba nyúl el: nincs édességesebb, csakis a mélabú kell.
|