Borges, Jorge Luis: Hérakleitosz (Heráclito in Hungarian)
Heráclito (Spanish)Heráclito camina por la tarde De Éfeso. La tarde lo ha dejado, Sin que su voluntad lo decidiera, En la margen de un río silencioso Cuyo destino y cuyo nombre ignora. Hay un Jano de piedra y unos álamos Se mira en el espejo fugitivo Y descubre y trabaja la sentencia Que las generaciones de los hombres No dejarán caer. Su voz declara: Nadie baja dos veces a las aguas Del mismo río. Se detiene. Siente Con el asombro de un horror sagrado Que él también es un río y una fuga. Quiere recuperar esa mañana Y su noche y la víspera. No puede. Repite la sentencia. La ve impresa En futuros y claros caracteres En una de las páginas de Burnet. Heráclito no sabe griego. Jano, Dios de las puertas, es un dios latino. Heráclito no tiene ayer ni ahora. Es un mero artificio que ha soñado Un hombre gris a orillas del Red Cedar, Un hombre que entreteje endecasílabos Para no pensar tanto en Buenos Aires Y en los rostros queridos. Uno falta.
|
Hérakleitosz (Hungarian)Hérakleitosz sétál a délutáni Epheszoszban. S egyszerre ott találja magát, anélkül, hogy akarta volna, egy csendes és hallgatag folyóparton, melynek sorsát s nevét nem ismeri. Egy kő Janus meg néhány nyárfa áll ott. Nézi magát a tűnékeny tükörben s egyszerre rábukkan a gondolatra, mit az emberek nemzedékei nem fognak elfeledni. Kijelenti: Senki se lép be kétszer ugyanabba a folyóba. Állva marad. Ugy érzi, nagy ámulatára, szent borzadállyal, hogy ő maga is folyó és futás. Szeretné visszahozni ezt a reggelt s az előestét, éjt. De nem lehet. Elismétli, amit mondott. Kinyomva látja, világos, jövendő betűkből, Burnet könyvének egyik oldalán. Hérakleitosz nem tud görögül. Janus, a kapuk istensége, latin isten. Hérakleitosznak tegnap vagy ma: mindegy. Puszta jelenés, mit egy szürke ember látott álmában a Red Cedar partján, egy ember, aki jambusokat számlál, hogy ne gondoljon Buenos Airesre, s néhány szeretett arcra. Egy hiányzik.
|