Guillet, Pernette du: Hányszor kívántam (Combien de fois ai-je en moi souhaité in Hungarian)
Combien de fois ai-je en moi souhaité (French)Combien de fois ai-je en moi souhaité Me rencontrer sur la chaleur d'été Tout au plus près de la claire fontaine, Où mon désir avec cil se promène Qui exerce en sa philosophie Son gent esprit, duquel tant je me fie Que ne craindrais, sans aucune maignie, De me trouver seule en sa compagnie : Que dis-je : seule ? plutôt bien accompagnée D'honnêteté, que Vertu a gagnée A Apollo, Muses, et Nymphes maintes, Ne s'adonnant qu'à toutes oeuvres saintes.
Là, quand j'aurais bien au long vu son cours, Je le laisserais faire à part ses discours : Puis, peu à peu de lui m'écarterais Et toute nue en l'eau me jetterais : Mais je voudrais, lors, quant et quant avoir Mon petit Luth accordé au devoir, Duquel ayant connu, et pris le son, Il entonnerais sur lui une chanson Pour un peu voir quels gestes il tiendrait : Mais si vers moi il s'en venait tout droit, Je le laisserais hardiment approcher : Et s'il voulait, tarit soit peu, me toucher, Lui jetterais - pour le moins - ma main pleine De la pure eau de la claire fontaine, Lui jetant droit aux yeux, ou à la face.
Ô qu'alors eût l'onde telle efficace De le pouvoir en Actéon muer, Non toutefois pour le faire tuer, Et dévorer à ses chiens, comme Cerf : Mais que de moi se sentît être serf, Et serviteur transformé tellement Qu'ainsi crût en son entendement, Tant que Diane en eût sur moi envie, De lui avoir sa puissance ravie.
Combien heureuse, et grande me dirais ! Certes Déesse être me croirais. Mais, pour me voir contente à mon désir, Voudrais-je bien faire un tel déplaisir À Apollo, et aussi à ses Muses, De les laisser privées, et confuses D'un, qui les peut toutes servir à gré, Et faire honneur à leur haut choeur sacré ?
Otez, ôtez, mes souhaits, si haut point D'avecques vous : il ne m'appartient point. Laissez l'aller les neuf Muses servir, Sans se vouloir dessous moi asservir, Sous moi, qui suis sans grâce, et sans mérite.
Laissez l'aller, qu'Apollo je n'irrite, Le remplissant de Déité profonde, Pour contre moi susciter tout le Monde, Lequel un jour par ses écrits s'attend D'être avec moi et heureux, et content.
|
Hányszor kívántam (Hungarian)
Hányszor kívántam már, hogy egy meleg nyári napon egyszer majd ott legyek a tiszta forrás mellett – ott a vágyam azzal sétál, ki filozófiában csiszolja lelkét, s oly föltétlenül megbízom benne, hogy ha egyedül maradok vele, még akkor se félek. Hogy egyedül maradok? Mit beszélek! Hisz szigorúbb tisztesség nem akadhat annál, mit őrül az Erénynek adnak a Múzsák, Nimfák s Apolló, akik csupán a szent dolgokat kedvelik.
Sokáig nézném, hogyan jár-kel; akkor megkérném, szóljon kissé távolabbról; majd odébblopakodnék csendesen s a vízbe lépnék, egész meztelen; de fölajzott kis lantom, azt szeretném, azért nálam maradna; kézbe venném és ismerős húrjain könnyű kézzel róla röpke dalocskát kezdenék el, épp csak hogy lássam, mint fogadja ezt. De ha felém sietne egyenest, bár engedném, hogy közelembe lépjen, ha csak egy ujjal is kinyúlna értem, mindenesetre nyakon önteném egy jó tenyérnyi forrásvízzel én: csuromvíz lenne a szeme, az arca.
S bár volna hűs habomnak oly hatalma, hogy tőle Akteonná válna rögtön, de nem azért, hogy legyen kit megölnöm, s hogy mint szarvast, széttépjék a kutyák: de hogy rabomnak érezze magát, egész lényét szolgálatomra adja, s úgy enyém legyen minden gondolatfa, hogy ha maga Diána vágyna tőlem elrabolni, ő is legyen erőtlen.
Ki volna akkor nálam boldogabb! Istennőnek képzelném magamat. Csakhogy így töltve szívem szomju kedvét, balga módon bosszúságot szereznék Apollónak s a Múzsáknak talán s attól a szolgájuktól fosztanám meg őket, akinél senki se tudhat szebben hódolni felséges karuknak?
Ne törj, ne törj bennem, balga remény ilyen magasra: ő nem az enyém. Hadd menjen a kilenc Múzsát dicsérni. Hogy is fűzhetném rabláncomra én, ki sem érdemes, sem bájos nem vagyok?
Hadd menjen, hagyjuk útjára, nehogy Apollo, aki lelkébe leszállott, fellázítsa ellenem a világot; s hogy verseiért a jövő legyen boldog is, elégedett is velem.
|