Corbière, Tristan: Sírfelirat (Épitaphe in Hungarian)
Épitaphe (French)Sauf les amoureux commençons ou finis qui veulent commencer par la fin il y a tant de choses qui finissent par le commencement que le commencement commence à finir par être la fin la fin en sera que les amoureux et autres finiront par commencer à recommencer par ce commencement qui aura fini par n’être que la fin retournée ce qui commencera par être égal à l’éternité qui n’a ni fin ni commencement et finira par être aussi finalement égal à la rotation de la terre où l’on aura fini par ne distinguer plus où commence la fin d’où finit le commencement ce qui est toute fin de tout commencement égale à tout commencement de toute fin ce qui est le commencement final de l’infini défini par l’indéfini—Égale une épitaphe égaleune préface et réciproquement Il se tua d’ardeur, ou mourut de paresse. - Son seul regret fut de n’être pas sa maîtresse. - Il ne naquit par aucun bout, Du je-ne-sais-quoi. — Mais ne sachant où ; Coureur d’idéal, — sans idée ; Poète, en dépit de ses vers ; Un drôle sérieux, — pas drôle. Une tête ! — mais pas de tête ; Oiseau rare — et de pacotille ; Coloriste enragé, — mais blême ; Ne fut quelqu’un, ni quelque chose Pas poseur, — posant pour l’unique ; Trop crû, — parce qu’il fut trop cuit, Trop Soi pour se pouvoir souffrir, Ci-gît, — cœur sans cœur, mal planté,
|
Sírfelirat (Hungarian)A szerelmüket kezdendő avagy végezendő szerelmeseken felül oly nagyszámú dolgok végzik a kezdeteknél, hogy végezetül a kezdet kezd végzetté válni, a vége pediglen az lesz, hogy a szerelmesek és egyéb személyek azon kezdeten kezdik újrakezdeni, mely így végezetül nem lészen egyéb, mint visszájára fordult végezet, ez pediglen az örökkévalósággal kezdend felérni, hiszen emennek sem kezdete sem végezete, végezetül pedig a föld keringésével egyenlőleg végzi pályáját, míg csak végképpen nem tudjuk már elválasztani, hol kezdődik a végezet, s végződik a kezdet mely minden kezdeteknek végsődleges végezete amennyiben minden végezeteknek kezdetben való kezdete is, s így a meghatározhatatlan által behatárolt határtalannak végső kezdete. – Avagy sírfelirat avagy előszó és viszont. Bátran öngyilkos lett? Megölte lustasága? – Hogy nem volt a saját szeretője, de bánta! – Semmivégre megszületék, Volt „nemtommije” – s, meglehet, Ideált hajszolt – ám idétlen, Költő volt – verse förtelem, Sosem vicces – de nevetséges, Szép kis fej! – és mégis fejetlen, Ritka madár – színes üveggyöngy, Vad kolorista – bár erőtlen, Nem volt „bárki” és nem volt bármi, A Szoborhoz pózolva dúltan, Túl nyers volt – túl keményre főtt, Túl önmaga ölni magát Itt nyugszik – rossz földbe került,
|