Aranyi László: Az Ördög (Tarot, Nagy Arkánum XV.)
Az Ördög (Tarot, Nagy Arkánum XV.) (Hungarian)Görcsbe rándult ujjai: karmokban végződő, lángoló oszlopok. Egyik felnyársalja a menny méhét, a tömpe, a megvastagodott segglyukába csusszan. Eleven pókháló-szövedék az érzékelhető.
Táncra perdül a Vén Patás.
Hájas, gyóntatószék-koptató tramplik hüledeznek, a rozmárfejű inkvizítor Johann Weyer „Pseudomonarchia Daemonum”-át lapozgatja. Tükörképünk visítva hátrál, végül elnyeli a füstös-fingos barlangkürtő. Mozdulatlanná tisztuló, éber nyár-éjszakákon
idézzük a saját farkát kereső, összetekeredett kígyót, a hófehér, szárnyas bikát, Sekhmet nővért, a tágult éjben vakon üvöltő farkasokat, a kihűlt Hold skorpióit, a kő-démonok falanxát, a ló-embereket…
Az Úrnő csiganyáltól nedves, alélt virágkoszorút köt a szelíd kecskebak szarvaira. A Mindenható helyén faragott kőbálvány, (és méretre vágott műanyag csövek). Némán, vakon, süketen párzik a paraszt (az egész Univerzum
rókaízű és szarszagú, fagyos pléh-lemez érintésű), ám a közeledő hegedűszóra újból táncra perdül a Vén Patás.
|