Babits Mihály: Vakok a hídon

A Csöndnek

folyóján

pár deszka-

darab.

Mi zajból van e csönd? Zubog zúg a hab.

Támolygva

tolongnak

a hídon

vakok

kis görnyedt, japános, naiv alakok.

A lelkük

a testből

ki sem lát

soha.

A deszkát belepte iszamlós moha.

Se korlát

se hídrács

legörbülve

mind

Padlóig

derékban

letörpülve

mind

lenn útat magának kezével tapint

üres szemgolyójuk

szanaszét tekint

faruk meg feltolva

a zord égnek int.

Mind bukdos

botorkál

gyámoltalanul

És olykor

kezével

a semmibe nyul

És olykor

tört lécen

hintázni tanul.

És néha

fülükbe

jön egy

csobbanás:

És néha

szemükbe

csap egy

loccsanás:

a Csöndbe taszítja le társát a társ.

S mi zajból

van e Csönd?

Zubognak a

habok.

A Csöndnek kis hídján tolongnak a

vakok.

Egy bús fűz hullatja ágak záporát.

Széles hold kacagja, mint gúnyos barát

szegény kis támolygó vakoknak farát.

1913