Babits Mihály: Daniel’s song (Dániel éneke in English)

Mégis megemlékeztél rólam, Isten
és azokat, akik téged kerestek,
akik téged szeretnek, megtaláltad.

Ifjú próféták üstökét ragadva
elhoztad babilóni ketrecemhez
a fügét és a datolyát kezökben.

Hirdesd ezért, világosság, sötétség,
az Urat! Hirdesd, pusztaság, folyóvíz
s bölcs cethalak és minden vízben-úszók!

Adjatok nékem szurkot, faggyat és szőrt:
fegyver nélkül megölöm én a sárkányt,
a cifra szörnyet, aki nektek isten.

De az oroszlánt nem bántom, ki engem
nem bánt. Estére visszatérek hozzá
s vad teste bundás melegében alszom.

Hallom majd nagy szivét dobogni; a föld
vele dobog, s az ég is; - én meg alszom
ringatva, mint az Isten csecsemője.

Despite all Thou hast remembered me, God,
and Thou hast found all those who have long been
in search of Thee and all those who love Thee.

Thou who tooks the young prophets by the forelock
hast brought in their hands figs and dates to me,
hast brought them to my cage in Babylon.

Profess therefore, oh Clarity and Darkness,
the name of the Lord! Profess him, wastes and rivers,
and ye wise whales all all that swim in the waters!

Give me some pitch, some tallow and some hair
and I shall kill the dragon without weapons,
the ornate monster that ye call your god,

But I shall not harm the lion who does no harm
to me. I shall go back to him by nightfall
to sleep in the savage body’s furry warmth.

I shall hear his huge heart throb and the earth
shall throb with it, and heaven too – and I
shall sleep there, rocking like a babe of God.