József Attila: Il dolore (A bánat in Italian)

A bánat szürke, néma postás,

Sovány az arca, szeme kék,

Keskeny válláról táska lóg le,

Köntöse ócska, meg setét.

Mellében olcsó tik-tak lüktet,

Az utcán félénken suhan,

Odasímul a házfalakhoz

És eltűnik a kapuban.

Aztán kopogtat. Levelet hoz.

1922. okt.

Il dolore è un grigio, muto postino,

con occhi azzurri  e con  magro volto,

dalle spalle strette pende il borsetto,

il suo mantello è scuro e meschino.

Un modico tic-tac pulsa nel suo torace,

sulla via paurosamente fugge,

striscia contro le pareti delle case

e sotto il  portone sparisce.

Poi bussa: c'è posta per te.