Petrőczi Éva: Veče furundžije (A kályhacsináló estéje in Serbian)

„A meleg (szélesebb értelemben) az az áldott elem,
mely az egész külső és belső természetet élő folyásban
tartja, s amely nélkül a mindenség egy véghetlen
halottá meredne.”
Bolyai Farkas: Köz haszonra intézett munkácska
 
Tüzét elosztogatta, s hogy
elfogyott a tűz,
fázva fázik,
vállán az avitt
farkasbunda már csak molyokat melegít.
Vak távcső, néma hegedű,
tört kréta, üres tábla
őrzi a gazdát,
s egy útrakész koporsó:
utolsó tele ez, s
a telet lebírni kevés
erőtlen mágiája.
Haláltáncot jár odalenn
a sok csillagnéző dáma,
a hegedűben egerek
tanyáznak, s a kapu előtt
a külső sötétség fenyeget.
Hallgat szülötte földje,
hallgat Göttinga, Bolya,
Vásárhely, Nagyenyed –
elhagyta az „áldott elem”
és dideregve várja,
míg az éter
auditóriumába
végső vitára szólítja a halál,
a Legfőbb Geométer.

 „Toplina ( u širem smislu) je onaj sveti element,
koja čitavu vanjsku i unutrašnju prirodu u životu
održava i bez koje bi se svemir u nepreglednog
mrtvaca pretvorila.”
Farkas Boljai¹: Rad namenjen za široku upotrebu
 
Vatru je razdeljivao, i jer
je vatra nestala,
zimom zimuje,
istrošena bunda vuka
na njegovom ramenu tek moljce grije.
Slep dvogled, nema violina,
razbijena kreda, prazna ploča
čuva gazdu,
i jedan les na put spreman:
ta mu je zadnja zima,
slabašna mu je magija
da zimu savlada.
Mnoštvo dama od zvezde očarane
dole samrtan ples igra,
u violini miševi
stanuju, a ispred kapije
vanjski mrak preti.
Šuti srodnik zemlje,
šuti Getinga, Bolja,
Vašarhelj, Nađenjed –
“sveti element” ga je napustio
i cvokotajući čeka
da ga u auditorij
vasione
smrt, Glavni Geometar
na konačnu raspravu zove.
 
Farkaš Boljai¹ (1775 – 1856) slavan matematičar