Topîrceanu, George : Egyedül (Singur in Hungarian)
Singur (Romanian)Cu cea din urmă rază ce tremură-n amurg, Se-ntunecă palatul bătrânului Habsburg. E noapte. Vântul toamnei aduce de departe Un freamăt de suspine prin sălile deșarte, Căci a pornit monarhul încovoiat și chel Oștiri din șapte neamuri să moară pentru el !
Făclia luminează fantastice vitraiuri Și-n umbra colorată ca umbra din seraiuri, În liniștea capelei pe-o treaptă-ngenuncheat, Cu fruntea-n mâini se roagă bătrânul împărat: — "Stăpâne, codrii urlă și râurile gem, Din fiece colibă se-nalță un blestem Și-n inima mea scurmă părerile de rău ! Stăpâne, slobozește de-acum pe robul tău..."
Dar vântul geme-n noapte: "E prea târziu, bătrâne ! Pe țarinile noastre de-a pururi va rămâne Sinistră, ca o pânză de doliu, umbra ta. O, dacă El te iartă, noi nu te vom ierta !..."
Tresare împăratul. Mișcând încet din buze, Încearcă să-și adune gândirile confuze... Dar două diamante strălucitoare curg Încet-încet pe nasul bătrânului Habsburg, Și-n liniștea solemnă, cum pică pe parchet, Par două lacrămi grele și mari — de spermanțet.
|
Egyedül (Hungarian)Tűnőben már az alkony, a fénye elmerül, S az agg Habsburg kastélyát homály veszi körül. Éj van. A hűvös szellő jajongva meg-megszólal, Sok kihalt termen átzúg a messziről jött sóhaj. Mert hét nemzetből indít hadat a torz öreg, Hogy ő érette ontsák ifjúi vérüket.
Fáklyafény hull a festett, különös ablakokra, s a szeráji homályban egy árny leng imbolyogva. Ott görnyedez a császár a térdeplő felett, Fejét kezébe hajtja és halk imát rebeg: - Uram, üvölt az erdő, a folyó jajt kiált, Sötét átkot lehelnek a kunyhók, kalibák; A kétség kínja mardos, és önvád keserít, Uram, nyugtasd meg szolgád, oldozd föl bűneit.
De ráfelel a szellő: - Késő, te vén király; Árnyékodat a föld is örökre őrzi már. Mint gyászlobogó leng az, feketén, mint a vád; Akkor se lesz bocsánat, ha Urad megbocsát.
Fölriad most a császár, még imát motyog egyre, Kutatja: merre volna a gondjainak medre. De szeméből kigördül egy-egy gyémántdarab, S a vén Habsburg orcáján szikrázva leszalad. S az ünnepélyes csendben a földre úgy pereg, Mint kihúnyó gyertyákból gördülő faggyúcsepp.
|