Cvetajeva, Marina: Kihunyt már Feodoszija fölött (Над Феодосией угас in Hungarian)
Над Феодосией угас (Russian)Над Феодосией угас Навеки этот день весенний, И всюду удлиняет тени Прелестный предвечерний час.
Захлёбываясь от тоски, Иду одна, без всякой мысли, И опустились и повисли Две тоненьких моих руки.
Иду вдоль генуэзских стен, Встречая ветра поцелуи, И платья шёлковые струи Колеблются вокруг колен.
И скромен ободок кольца, И трогательно мал и жалок Букет из нескольких фиалок Почти у самого лица.
Иду вдоль крепостных валов, В тоске вечерней и весенней. И вечер удлиняет тени, И безнадежность ищет слов.
Феодосия, 14 февраля 1914
|
Kihunyt már Feodoszija fölött (Hungarian)Kihunyt már Feodoszija fölött a tavaszi sugárhad, s megyújtja mindenütt az árnyat az alkonyat varázslata.
Megyek magamban, s bánatom erős ujjakkal fojtogat már, és lóbálódzik oldalamnál elgyengült, vézna két karom.
Megyek genovai falak mentén, a széllel csókolózva, s szoknyámnak - térdemen lobogva - hűs selymei hullámzanak.
S gyűrűm karéja oly szerény, s oly szánalmas, meginditó a kék ibolyák parányi csokra, mit arcomhoz emeltem én.
Megyek a várfalak alatt, elért e tavaszesti bánat, s megnyújt az alkony minden árnyat, s reménytelenség szólogat.
Feodoszija, 1914. február 14.
|