Benn, Gottfried: Éjjeli kávéház (Nachtcafé Magyar nyelven)

824: Der Frauen Liebe und Leben.

Das Cello trinkt rasch mal. Die Flöte

rülpst tief drei Takte lang: das schöne Abendbrot.

Die Trommel liest den Kriminalroman zu Ende.

Grüne Zähne, Pickel im Gesicht

winkt einer Lidrandentzündung.

Fett im Haar

spricht zu offenem Mund mit Rachenmandel

Glaube Liebe Hoffnung um den Hals.

Junger Kropf ist Sattelnase gut.

Er bezahlt für sie drei Biere.

Bartflechte kauft Nelken,

Doppelkinn zu erweichen.

B-moll: die 35. Sonate

Zwei Augen brüllen auf:

Spritzt nicht das Blut von Chopin in den Saal,

damit das Pack drauf rumlatscht!

Schluß! He, Gigi! -

Die Tür fließt hin: Ein Weib.

Wüste ausgedörrt. Kanaanitisch braun.

Keusch. Höhlenreich. Ein Duft kommt mit.

Kaum Duft.

Es ist nur eine süße Verwölbung der Luft

gegen mein Gehirn.

Eine Fettleibigkeit trippelt hinterher.

824: asszonyok szerelme és élete.

A cselló sebtiben iszik egyet. A fuvola

mélyet böffen, három taktusnyit:  A pompás vacsora.

A dob befejezi a detektívregényt.

Zöld fogak, pattanás az arcon

szemhéjgyulladásnak int.

Hajzsír

beszél kitátott szájbeli garatmandulához,

nyakában hit remény szeretet.

Fiatal golyva nyergesorrhoz jó.

Három sört fizet neki.

Szőrtüszőgyulladás ibolyát vesz,

tokát meglágyítani.

B-moll: a 35. szonáta.

Két szem felüvölt:

Ne fröcsköld Chopin vérét a terembe,

hogy a csőcselék csoszogjon rajta!

Vége! Hé, Gigi! —

Az ajtó elfolyik: Egy nő.

Kiéltség kiszikkadt. Kánaáni barna.

Szűzies. Kavernás. Szag jön vele.

Alig szag.

Csak a levegő domborul édesen

agyamnak.

Mögötte pocakosság bukdácsol.