Benn, Gottfried: Egykor (Einst Magyar nyelven)

Einst, wenn der Winter begann,
du hieltest von seinen Schleiern,
den Dämmerdörfern, den Weihern
die Schatten an.

Oder die Städte erglommen
sphinxblau an Schnee und Meer -
wo ist das hingekommen
und keine Wiederkehr.

Alles des Grams, der Gaben
früh her in unser Blut -:
wenn wir gelitten haben,
ist es dann gut?

Egykor, ha jött a tél,
tavak, alkonyi falvak
fátylából árny maradt csak
végleg tiéd.

Vagy városok kigyúlva
szfinxkék a havon, tengeren -
hová lettek ki tudja,
vissza nem tér sosem.

Minden bánat s ajándék
rég vérünkben lakó -:
ha szenvedtünk is, talán még
az lesz a jó?