Altmann, Andreas: elég ritkán (selten genug Magyar nyelven)
|
selten genug (Német)weiß blättert das apfelholz im licht des windes. für sekunden sehe ich durch meine ersten augen. eine stimme, die anwuchs in ausgelassenen worten. ich kann sie nicht mehr erinnern. nur gesichter, zu denen sie gehörte, erkennen sie wieder. spiegel haben kein langes gedächtnis. wasser hat mit ihnen geduld. ich sehe dazwischen. als kind hab ich oft die angebissenen äpfel in den bach geworfen. sie waren noch unreif. ihre wellen setzten den himmel nur kurz in bewegung.
|
elég ritkán (Magyar)fehéren leveledzik az almafa a szél fényében másodpercekre látom első szemeimen át. egy hang, ami kihagyott szavakba nőtt. már nem emlékszem rá, csak az arcokat, amikhez tartozott, ismerik fel újra. a tükröknek nincs hosszú emlékezetük. a víz türelmes velük. én közben látom. gyermekkoromban az almákat amikbe beleharaptam gyakran bedobtam a patakba még éretlenek voltak. a hullámai csak rövid időre mozgatták meg az eget.
|
