Braun, Volker: Dzsessz (Jazz Magyar nyelven)

Das ist das Geheimnis des Jazz:
Der Bass bricht dem erstarrten Orchester aus.
Das Schlagzeug zertrommelt die geistlosen Lieder.
Das Klavier seziert den Kadaver Gehorsam.
Das Saxophon zersprengt die Fessel Partitur:
Bebt, Gelenke: wir spielen ein neues Thema aus
Wozu ich fähig bin und wessen ich bedarf: ich selbst zu sein -
hier will ich es sein: ich singe mich selbst.
Und aus den Trümmern des dunklen Bombasts Akkord
Aus dem kahlen Notenstrauch reckt sich was her über uns
Herzschlag Banjo, Mundton der Saxophone:
Reckt sich unsere Harmonie auf: bewegliche Einheit -
Jeder spielt sein Bestes aus zum gemeinsamen Thema.
Das ist die Musik der Zukunft: jeder ist ein Schöpfer!
Du hast das Recht, du zu sein, und ich bin ich:
Und mit keinem verbünden wir uns, der nicht er selber ist
Unverwechselbar er im Hass, im Lieben, im Kampf.

Íme a dzsessz titka:
A basszus kitör a dermedt zenekarból.
A dobverő szétveri a szellemtelen dallamokat.
A zongora felboncolja az alázat-hullát.
A szakszofon szétrobbantja a partitura-bilincset:
vacogjatok, lánc-csigolyák: mi véghezvisszük az uj Témát,
az erőmhöz illőt, ami kellett hogy önmagammá váljak -
Itt én akarok lenni én: magamat dalolóm.
Es a sötét bombaszt-akkord roncsaiból,
a tar hangjegybokorból felnő valami, fölénk borul,
bendzsó-szívdobogás, szakszofon-torkok remegése,
felnő a mi harmóniánk: mozgalmas egység.
A közös témához maga-legjavát dalolja ki mind.
A jövő zenéje ez: mindenki alkotó!
Jogod, hogy te légy te, és én vagyok én:
És nem szövetkezünk senkivel, ki nem önmaga
összetéveszthetetlenül, küzdésben, haragban, szerelemben.