Wiplinger, Peter Paul: Szerelmes vers I (Liebesgedicht I Magyar nyelven)

Im Duft
des Rosmarins
bin ich ertrunken. .
 
Nachtigallen
weckten mich
zur Mitternacht.
 
Jemand lachte laut
hinein in den Himmel.
 
Du sagtest:
Ich liebe Dich
bis zum Morgen.
 
.Ich aber sagte:
Wir werden uns
trennen,
 
wenn die Sonne aufgebt
und der Kuckkuck schreit.
 
 
Trenčianske Teplice, 25. 5. 1998

Rozmaringillatban
fulladoztam.
 
Csalogányok
ébresztettek,
éjféltájban.
 
Valaki hangosan
fölnevetett az égre.
 
És azt mondtad:
szeretlek, amíg
eljön a reggel.
 
Füledbe súgtam:
elhagyjuk egymást,
amint
 
megszólal a kakas
és felkel a nap.