Warren, Robert Penn: Kis örökkévalóság (Small Ethernity Magyar nyelven)
|
Small Ethernity (Angol)The time comes when you count the names--whether Dim or flaming in the head’s dark, or whether In stone cut, time-crumbling or moss-glutted You count the names to reconstruct yourself.
But a face remembered may blur, even as you stare At a headstone. Or sometimes a face, as though from air, Will stare at you with a boyish smiole--but, not Stone-moored, blows away like dandelion fuzz.
It is very disturbing. It is as though you were The idiot boy who ventures out on pond-ice Too thin, and hears here--hears there--the creak And crackling spread. That is the sound Reality
Makes as it gives beneath your metaphysical Poundage. Memory dies. Or lies. Time Is a wind that never shifts air. Pray only That, in the midst of selfishness, some
Small act of careless kindness, half-unconscious, some Unwitting smile or brush of lips, may glow In some other mind’s dark that’s lost your name, but stumbles Upon that momentary Eternity.
|
Kis örökkévalóság (Magyar)Jön az idő, hogy megszámold mind a neveket – Tudat-éjben lángolók vagy homályosak, mindegy – S idő porítja, kőbe vésték vagy moha fedi őket. Megszámolod a neveket, hogy magad újraalkosd.
Am az arc emléke halványulhat, bámulj Sírkőre bár. Olykor egy arc, akárha légből, Bámul kisfiús mosollyal – de nem Kőbe-karcolt: mint pitypang bóbitája, szerteszáll.
Nyugtalanító. Mintha te volnál az idióta Fiú, aki kimerészkedik a tó túlvékony Jegére s hallja innét, hallja onnét, terjed A pattogás. A Valóság hangja ez,
Ahogy metafizikai csatangolásaid alatt Bereped. Az emlék meghal. Vagy csal. Az idő Oly szél, iránya nem változó. Imádkozz, Hogy az önösség közepett valami
Felelőtlen kedvesség, félig-öntudatlan, valami Önkéntelen mosoly, ajkak rezdülése fölragyoghat Egy másik elme éjjelében, mely neved feledte már, De belebotlik ebbe a pillanatnyi Örökkévalóságba.
|