Levine, Philip: Ne kérj semmit (Ask For Nothing Magyar nyelven)
Ask For Nothing (Angol)Instead walk alone in the evening heading out of town toward the fields asleep under a darkening sky; the dust risen from your steps transforms itself into a golden rain fallen earthward as a gift from no known god. The plane trees along the canal bank, the few valley poplars, hold their breath as you cross the wooden bridge tht leads nowhere you haven't been, for this walk repeats itself once or more a day. That is why in the distance you see beyond the first ridge of low hills where nothing every grows, men and women astride mules, on horseback, some even on foot, all the lost family you never prayed to see, praying to see you, chanting and singing to bring the moon down into the last of the sunlight. Behind you the windows of the town blink on and off, the houses close down; ahead the voices fade like music ever deep water, and then are gone; even the sudden, tumbling finches have fled into smoke, and the one road whitened in moonlight leads everywhere.
|
Ne kérj semmit (Magyar)Helyette sétálj egyedül este, menj ki a városból a rétek felé, aludj a sötétedő ég alatt; a lépteid felverte por átalakul föld felé hulló arany esővé, egy ismeretlen isten ajándékaként. A kanális mentén a platánok és az a pár völgyi nyárfa visszafogja lélegzetét, miközben átlépdelsz a fahídon, ami sehova nem vezet, ahol még nem jártál, mert ez a séta megismétlődik egyszer vagy többször naponta. Ezért látsz a távolban, túl az alacsony dombok első emelkedőin férfiakat és nőket öszvérhátra kapni, lóháton, néhányat gyalog, az elveszett család, nem imádkoztál, hogy láthasd őket, ők imádkoznak, hogy láthassanak, kántálnak és énekelnek, hogy az utolsó napsugárba csalják a holdat. Mögötted a város ablakai pislákolnak, bezáródnak a házak, előtted a mély víz felett zeneszerűen halnak el a hangok, és eltűnnek aztán; még a gyors, bukdácsoló pintyek is belemenekülnek a füstbe, és az egyetlen út, holdfényben fehéren, mindenhova vezet.
|