Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Byron, George: Felirat egy újfoundlandi kutya síremlékére (Epitaph to a Dog Magyar nyelven)

Byron, George portréja

Epitaph to a Dog (Angol)

 

When some proud Son of Man returns to Earth,

Unknown by Glory, but upheld by Birth,

The sculptor’s art exhausts the pomp of woe,

And storied urns record who rests below.

When all is done, upon the Tomb is seen,

Not what he was, but what he should have been.

But the poor Dog, in life the firmest friend,

The first to welcome, foremost to defend,

Whose honest heart is still his Master’s own,

Who labours, fights, lives, breathes for him alone,

Unhonoured falls, unnoticed all his worth,

Denied in heaven the Soul he held on earth –

While man, vain insect! hopes to be forgiven,

And claims himself a sole exclusive heaven.

Oh man! thou feeble tenant of an hour,

Debased by slavery, or corrupt by power –

Who knows thee well must quit thee with disgust,

Degraded mass of animated dust!

Thy love is lust, thy friendship all a cheat,

Thy tongue hypocrisy, thy words deceit!

By nature vile, ennobled but by name,

Each kindred brute might bid thee blush for shame.

Ye, who perchance behold this simple urn,

Pass on – it honors none you wish to mourn.

To mark a friend’s remains these stones arise;

I never knew but one – and here he lies



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://en.wikipedia.org/wiki/Epitaph_to_a_Dog

Felirat egy újfoundlandi kutya síremlékére (Magyar)

Ha új lakót kapnak a temetők,

nem is dicsőt, csak épp előkelőt,

a gyász pompázik szoborrá virulva

és az elhunytat zengi név meg urna:

nem azt, aki csakugyan volt, hanem

akinek kellett volna hogy legyen:

s a szegény kutya, a leghübb barát,

ki boldogan áldozta föl magát,

kinek szíve gazdája szíve volt,

ki mindenben csak az ő híve volt,

dicstelen hull el, bármilyen derék,

s földi lelkét megtagadja az ég:

míg az ember, hiú féreg! csodákat

s kizárólagos eget kér magának.

Óh, ember! napod gyorsan alkonyúl,

rabnak becstelen vagy s romlott, ha úr,

aki kiismert, undor tölti meg

tőled, lélegző, hitvány sártömeg!

Szerelmed kéj, barátságod csalás,

szavad és mosolyod képmutatás!

Neve nemes csak megromlott csirádnak,

rád pirít minden becsületes állat.

Ki itt jársz s látod ezt a sírjelet,

menj tovább, nem fajtádnak tiszteleg:

barát emlékét őrzi ez a jel;

egy barátom volt csak - s az itt hever.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu/00400/00455/00455.htm#d4123

minimap