Nora, Eugenio de: Haza (Patria Magyar nyelven)

La tierra, yo la tengo sobre la sangre escrita.
Un día fue alegre y bella como un cielo encantado
para mi alma de niño. Oh tierra sin pecado,
sobre cuyo silencio sólo la paz gravita.
 
Pero la tierra es honda. La tierra necesita
un bautismo de muertos que la hayan adorado
o maldecido, que hayan en ella descansado
como sólo ellos pueden, haciéndola bendita.
 
Fui despertado a tiros de la infancia más pura
por hombres que en España se daban a la muerte
Aquí y allí, por ella. ¡Mordí la tierra, dura,
 
y sentí sangre viva, cálida sangre humana!
Hijo fui de una patria. Hombre perdido, fuerte
para luchar, ahora, para morir, mañana.

A föld nehéz göröngyét kínom vérembe írta.
Gyerek-szememben egykor varázsos volt a képe,
s derűs, akár az ég. Óh, még bűnét elvetélte,
fölötte béke szállt csak felhőit széthasítva.
 
Ám mély a föld. Felébred és vár halottainkra,
kik megkeresztelik majd a porba visszatérve;
mindegy: imát vagy átkot mormogtak rég nevére,
a rög, megáldva méhét, testük magábaszívja.
 
Szelíd gyerek-világom a fegyverek zajában
emberek taposták szét, kik gyors halált kerestek,
két kézzel osztogattak. Fogam földjébe vájtam
 
s ínyem melegben fürdött, emberi, élő vérben!
Fia lettem e földnek. Mindennél elveszettebb:
erős, harcos ma, s holnap halott kemény ölében.