Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Manrique, Jorge: Szerelemkastély (Castillo d’amor Magyar nyelven)

Manrique, Jorge portréja
Simor András portréja

Vissza a fordító lapjára

Castillo d’amor (Spanyol)

Hame tan bien defendido,

señora, vuestra memoria

de mudança,

que jamás nunca ha podido

alcançar de mi victoria

oluidança,

porqu’estáys apoderada

vos de toda mi firmeza

en tal son,

que no puede ser tomada

a fuerça mi fortaleza

ni a trayción.

 

La fortaleza nombrada

está’n los altos alcores

d’una cuesta

sobre vna peña tajada,

maçiça toda d’amores,

muy bien puesta,

y tiene dos baluartes

hazia el cabo c’a sentido

ell oluidar,

y cerca a las otras partes

vn río mucho crescido

qu’es membrar.

 

El muro tiene d’amor

las almenas de lealtad,

la barrera

qual nunca tuuo amador,

ni menos la voluntad

de tal manera;

la puerta d’un tal desseo

que, aunqu’esté del todo entrada

y encendida,

si presupongo c’os veo,

luego la tengo cobrada

y socorrida.

 

Las cauas están cauadas

en medio d’un coraçón

muy leal,

y después todas chapadas

de seruicios y afición

muy desigual;

d’una fe firme la puente

leuadiza, con cadena

de razón,

razón que nunca consiente

passar hermosura ajena

ni afición.

 

Las ventanas son muy bellas,

y son de la condición

que dirá aquí:

que no pueda mirar d’ellas

sin ver a uos en visión

delante mí;

mas no visión que m’espante,

pero póneme tal miedo

que no oso

deziros nada delante,

pensando ser tal denuedo

peligroso.

 

Mi pensamiento, qu’está

en vna torre muy alta,

qu’es verdad,

sed cierta que no hará,

señora, ninguna falta

ni fealdad;

que ninguna hermosura

no puede tener en nada,

ni buen gesto,

pensando en vuestra figura

que siempre tiene pensada

para esto.

 

Otra torre, qu’es ventura,

está del todo cada

a todas partes,

porque vuestra hermosura

l’a muy rezio combatida

con mil artes,

con jamás no querer bien,

antes matar y herir

y desamar

vn tal seruidor, a quien

siempre deuiera guarir

y defensar.

 

Tiene muchas prouisiones

que son cuidados y males

y dolores,

angustias, fuertes passiones,

y penas muy desiguales

y temores,

que no pueden fallescer

aunqu’estuuiesse cercado

dos mil años,

ni menos entrar plazer

a do ay tanto cuydado

y tantos daños.

 

En la torre d’omenaje

está puesto toda ora

vn estandarte

que muestra, por vassallaje,

el nombre de su señora

a cada parte,

que comiença como más

el nombre y como valer

ell apellido,

a la qual nunca jamás

yo podré desconoscer

aunqu’e perdido.

 

Fin

 

A tal postura vos salgo

con muy firme juramento

y fuerte jura,

como vassallo hidalgo,

que por pesar ni tormento

ni tristura,

a otri no lo entregar,

aunque la muerte esperasse

por beuir,

ni aunque lo venga a cercar

el Dios d’amor, y llegasse

a lo pedir.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.analitica.com

Szerelemkastély (Magyar)

Oly biztosan védett engem,

úrhölgyem, emléked képe,

álnokságtól,

hogy sosem volt perc, amelyben

feledés bírt volna térdre,

legyek bárhol,

mert a te foglyod hűségem,

erőmnél erőd erősebb,

leigáz,

nem hatol be semmiképpen

én váramba se erő, se

árulás.

 

A nevezett erődítmény

ott vagyon legtetején egy

magas dombnak,

kiugró sziklának ívén

a szerelem erejének

vára oly nagy,

két bástyája erős támasz,

hatalmukat le nem rontja

feledés,

ha a másik végén támadsz,

emlékezésnek folyója,

hova érsz.

 

Szerelem rakta falát,

oromzatát hű szívem,

sorompója

mindig is csak arra várt,

aki szívét szüntelen

eléd hozta.

Vala az ajtaja vágyból,

bár kinyílva s gyúlva egyre

égő lángban,

ha jöttöd jelzi a távol,

néked adom kényre-kegyre

egész váram.

 

Árkai jó mélyre ásvák

hű szeretőd hű szívének

közepén,

vasak védik minden árkát,

féktelen szerelem éled

rejtekén;

igaz hitből vagyon hídja,

a felvonó, rajta lánc az

értelem,

mást nem enged föl e hídra,

idegen szépet nem választ

már szemem.

 

Ablakai igen szépek,

s azonfelül milyenek,

mondom itt:

mikor rajtuk által nézek,

megpillantom képedet,

rám vakít;

ámde ez a kép nem rémít,

noha igen félek tőle,

hogy mernék majd

tenéked mondani bármit,

félve félvén jóelőre

nagy veszélyt, bajt.

 

Gondolatom - nagy toronynak

belsejében vagyon rejtve,

így igaz -

tudván tudd, bármi jő holnap

hűtlenség nem jut szívembe,

rút is az;

nincsen másutt olyan szépség

e világon semmiféle,

varázs sincsen,

nem látom, csak hölgyem képét,

rád gondolva, érted élve

ezen hitben.

 

Másik torony, a szerencse,

lehullóban mindenestül,

alig áll ott,

mert szépséged tönkre verte,

ezernyi ármánytól rendül,

romját látod:

elpusztítja a közöny,

inkább öljél és sebezz,

hagyd el őt,

ha elhagyja az öröm,

gyógyírt hiába keres

szeretőd.

 

Vagyon ott sokféle készlet,

gyötrődésnek és bajoknak

élő sírja,

szorongások, szenvedélyek

és fájdalmak lángja lobbant,

kínt gyújt kínra,

nem halnak meg sohasem,

habár kétezer esztendő

támad rájuk,

kevés ott a szerelem,

ahol a jósors veszendő,

rég elárvult.

 

Örök hűségem tudatván

toronyban, tisztelgésképpen,

zászló álljon,

mint jó vazallus, mutatván

hölgyem nevét ezerképpen

s minden tájon;

a keresztnevet utóbb

a családnév követi,

miként illik,

mit feledni nem fogok,

habár kínok követi

űznek sírig.

 

Végszó

 

Ily egyezségre törekszem,

szent esküvéssel fogadva,

erős hittel,

mint jó hidalgó, töretlen,

habár gyötri éje, napja,

s bánat is ver,

magamat meg nem adom,

bár halállal zengjen búdalt

életem,

megostromol egy napon,

Szerelemisten vidul majd

vesztemen.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap