Under, Marie: Gyermekgyilkos (Lapsehukkaja Magyar nyelven)
Lapsehukkaja (Észt)Kuhu panen, kuhu panen ma su nüüd? Althõlmalapseks sündind, ilma meelest väär, Juba kolmat õhtut valgma pardal käin: Haarvamalt kui seni lookleb lainte kään. Küllap sinu poole kisub vete kiim. Ära, ära pelga nõnda, sule laug: * Kassivarbail läen, tee viiru-kuuru viiv. Kuidas üle perve ajab vahukikk. Haliseb sääl kõrkjas kulakudulind? Oleks minu teha: mulle näpuviluks Ketraksin sull' kuueks lambatäie lõnga, Paneksin su magamagi sula villa vakka, Nüüd sust mulle ainult nutujätk, Kõõritavad, meelitavad lained meeled pääst * Näkiks hakka suurena, mull' näitu jaaniööl, Ootes mind käid öösi rannal: roheline juus, Sinine sul seljas jakk ja jalas verev sukk, Või sa jätad päisipäeval oma märja haua: Meelitad kõik kaisulapsed mesikeeli ligi: * Sidusin su mähkmepaelad kõõnusse ja tanu et ei torgiks kaenlaalust ogalik, ei kiisk, Põlvili siin seisan roos, kus kiiksub puik, Panen siia paguvette sinu vaikselt maha, Mere sinikirstu sinu igaveseks lukku. Varjab sinu silmakesi täiskuu kuldne kaap. * Aga verre oli jäänud leinavalu pära: Akna all ja ukse taga kostis hale nuuks: Paljaid palarutus jalgu lõikas luitekaer, Kolmat ööd nii mererannal kurtmas käis, "Tulen, tulen!" Äkki oli temas rõõm ja hoog: Hommikul, kui noodamehed tulid püügihoos,
|
Gyermekgyilkos (Magyar)Hová tegyelek? Hová tegyelek most? Vadhajtás, fattyú - csak így emlegetnek - Lesem az öblöt, harmadiktízbe: Feléd kúszik a hullám egytől egyig - A tenger vágya feléd özönlik. Ne félj, kicsikém, ereszd le pillád: * Mint macska lépek, az út girbe-gurba Meredek partra zúdul a tajték. Nádityúk vartyog, elhallgat aztán. Játszani véled: nincs szebb öröm. ennél - Bárány gyapjából szőnék ruhát néked, Tiszta gyapjúba raknálak, ha alszol: De hát a víz szemet vetett rád: A kapzsi tenger elvisz, tudom jól: * Szent Iván éjjelén tündérként jöjj fel, Rajtad kék kabát, piros harisnya, Hullámzöld hajad széthull ziláltan, Néha még nappal is felmerülsz te, Gyereket ha látsz, hintódba csalod, * Megkötöttem szalagokkal főkötőd és pólyád: Tüskés süllő meg a sügér hónaljon nem szúr, Ahol várok térden állva, zizereg a nád - Sekély vízre teszlek szépen, rádesik egy fényfolt, Kék üvegkoporsóba zár örökre a tenger, Szemecskédre árnyat vet a hold arany kalapja. * Vérében megmaradt a gyász sötét nyoma: Ablak alatt zokogást hall... ajtó mögött... ismét: Sás megvágja, vére kicsorran, Harmadik éje járja a partot - „Megyek, megyek!" Röpíti vad vágy: Reggel a halászok leltek két halottat.
|