Beatritz de Dia, Comtessa: Úgy bánt... (A chantar m′èr Magyar nyelven)
A chantar m′èr (Francia)A chantar m′èr de çò qu′eu no volria, Tant me rancur de lui cui sui amia; Car eu l′am mais que nulha ren que sia: Vas lui no′m val Mercés ni Cortezia Ni ma beltatz ni mos prètz ni mos sens; Qu′atressí′m sui enganad′ e trahia Com degr′ èsser s′eu fos desavinens.
D′aissò′m conòrt, car anc non fi falhensa, Amics, vas vos per nulha captenensa; Ans vos am mais non fetz Seguís Valensa, E platz mi mout que eu d′amar vos vensa; Lo meus amics, car ètz lo plus valens; Mi faitz orgòlh en ditz et en parvensa E si ètz francs vas totas autras gens.
Meravelh me com vòstre còrs s′orgòlha, Amics, vas me, per qu′ai razon que′m dòlha; Non es ges dreitz qu′autr′ amors vos mi tòlha, Per nulha ren que′us diga ni acòlha. E membre vos quals fo′l comensamens De nòstr′amor! Ja Dòmnedetrs non vòlha, Qu′en ma colpa sia′l departimens.
Proeza grans, qu′el vòstre còrs s'aizina, E lo rics prètz.qu'avètz m′en ataïna; Qu′una non sai, lonhdana ni vezina, Si vòl amar, vas vos no si′ aclina; Mas vos, amics, ètz ben tant conoissens Que ben devètz conòisser la plus fina: E membre vos de nòstres partimens.
|
Úgy bánt... (Magyar)Úgy bánt, amiről kell most énekelnem, Kinek szive hölgye vagyok, az ellen, Ki legdrágább nekem, panaszt emelnem. Nem hatja meg szépségem, sem szerelmem, A tisztesség hiába, nem kimél, És oly kegyetlenül elárul engem, Mintha nem volnék szebb akárkinél.
Egy az csupán, mivel vigasztalódom: Nem vétettem én Önnek semmi módon, Séguin Valence sem szeretett ily forrón. Ó, bár szerelmét megnyerném - kimondom - Hiszen Ön mindeneknél többet ér, De gőgjében keservesen csalódom, Míg kedves, mikor másokkal beszél.
Gőgös szive számomra érthetetlen. Be fáj nekem, hogy hozzám ily kegyetlen! De más nő nem foszthat meg Öntől egy sem: Bármit mond vagy tesz, önnek az ne tessen! Hát emlékezzék vissza most ezér: Szerelmünk mily szép volt a kezdetekben! Csak nem az én hibám, ha véget ér?
Érdemmel való teljessége aggaszt, Szivem miatta nem lelhet nyugalmat: A szép hölgyek magáért élnek-halnak, Szerelmes szándokáról egy se hallgat. De bízom abban, hogy Ön jól itél, És felismeri a legigazabbat, S közös versünk még emlékében él.
|