Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Césaire, Aimé: Fövenyt tapogatva álmom bambuszával (Et tâtant le sable du bambou de mes songes Magyar nyelven)

Césaire, Aimé portréja

Et tâtant le sable du bambou de mes songes (Francia)

le tronc enserré de liens
l'eau lance de brutaux surgeons
dans l'aire avide du courant
ce sont surgeons aveugles d'être
affamés affamés et claustrés de dix ans
 
un immense courage debout au centre sans mérite
du lasso à lancer au cou sauvage de la vie qui se cabre
dans tous les sens
remonte superbement la pente des manades
faisant sauter de par en bas l'une après l'autre
la cause des roches des îles des berges
 
chacune victorieuse parole
le bouillonnant silence les marquis de son sceau
à l'instant des balances
et pourtant jusqu'au bout
et sans que le pus de nos yeux encroûte nos visions
mon orgueil pèse et tâtant du bambou de mes songes
la profondeur des sables
je descends la passe considérable ô bête
cependant que s'avancent nulles si ce n'est
au pouvoir ultime de ma bouche
les caravanes poussiéreuses portant sur la tête en bagage
la confusion véhémente de l'avenir
 
les antiques témoins de l'alliance n'ont pas l'air au vertige
or c'est une mer très à vif et houleuse
moi à même eux de toutes parts
rois dans le corail consentant et le coeur consistant
des fougères



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://sacalava.skyrock.com

Fövenyt tapogatva álmom bambuszával (Magyar)

a törzset lián befonta
a víz goromba torzsákat dobál
az ártér sovány mezejére
vadhajtások ezek vakok a létezésre
éhezők éhezők évtizede bebörtönzöttek
 
hatalmas bátorság áll középen de nincs a kezében
a pányva hogy vesse az élet nyakába s az ágaskodjék
minden irányba
s íme felségesen indul a csordák lejtőjén felfelé
robbantva lentről sorra
a szirtek és szigetek eredetét a partokat
 
valamennyi szó diadalmas
a forrongó csönd rájuknyomta bélyegét
az itélet pillanatában
és mégis szakadatlan
anélkül hogy szemem iszapja hártyával vonná be látomásom
gőgöm sarkal és tapogatva álmom bambuszával
a fövény mélyét
ereszkedem a nevezetes csapáson ó Állat
míg kullognak hiába ha csak nem
ajkam végső akaratára
poros karavánok rakományként cipelik fejükön
a jővő heves összecsapásait
 
hajdani tanui az egyességnek ma se dülöngnek
pedig ez élő hullámzó tenger
minden oldalam egy-szinten velük
királyok az engedékeny korallban és a páfrányok
összesimuló kórusa



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaW. S.

minimap