Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Bryen, Camille: Tavasz (részlet) (Le printemps (détail) Magyar nyelven)

Bryen, Camille portréja
Tamkó Sirató Károly portréja

Vissza a fordító lapjára

Le printemps (détail) (Francia)

Vraiment que situer d’ombre et musclés d’importance printemps de plumes dans tes mains perclues de douceur
Les veines claquent avec aisance à tous lambeaux floraux ô narines liquides mes urnes et mes respects
En creux ce sont ses armes et ses morves pour pleurer de lunes le dévêtement des falaises des lumières de marche l’oubli imposé à tout renfort de piqûres et de regards troubles
Parlez troubles pour saisir l’acier aux piquants coins de l’insultante cathédrale
Le cheval de frise dans le crâne et dans le puits vous irez loin gueules et vos peignes muscles de fer ne peuvent me réduire en petits fragments gluants et tristes
Les étoffes de tes lampes craquent et brûlent ces cartonnages ces fausses trapes puériles
Portez-vous bien statues vos sexes incompris rayonnent jaune et percent de leur durée les yeux de chair
Je suis debout les mains prudentes par tout le corps et je touche d’ongles et de rêve les filets de l’eau trouble
Le paysage change de sang et de nuées
Les bois se mouvementent pour devenir humides et le gant mouillé de la grève les langues tirées des buissons brûlants seins inventés à reculons et perdus de moelleuses empreintes
Fermer cet œil pour toujours ces volets penchants où s’attache le vertical horizon d’un regard vierge et mort
Je reconnais la peau truquée et son important triangle de bois fenêtre intermédiaire et sucrée desséchée au carrefour noir-fixe mon immobile piège béant de terre et de soutien et de part en part la venue sanglotante des cornes de la fuite.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.lespressesdureel.com

Tavasz (részlet) (Magyar)

valóban hová ámyékozzalak és hogy izmosítsalak naggyá pelyhek tavasza édességtől bénult kezeidben
vérerek vidáman csattognak virágfoszlányok folyékony orrlyukaid urnáim és tekintélyem beágyazva
ezek a te fegyvereid a te taknyaid sírni a holdtól a levetkező sziklapartok a menetelés fénye az előírt felejtés lázas injekcióid és a zavart szem
zengjetek viharok hogy annál reszketőbb sarkán ragadhassam acélján a rohamozó katedrálist
agyvelő és kutak borzas sorompója messze mész majd tőlem száj és vasélű izomfésűid nem tudnak engem nyúlós ragadós kis darabokká csökkenteni
lámpáid szövetei ropognak és égik ezeket a kartonokat hamis és gyermeteg csapóajtók
élj boldogul szobor beléd nem értett nemi szerveid sárgán sugárzanak és élettartamukkal átfúrják a hús szempupilláit
állok félénk kezek takarnak körmök és álmok érintenek a zavaros víz fodrai
a táj vérben és felhőben változik
fák mozdulnak a nedvesség felé és homokpartok nedves kesztyűi égő csipkebokrok kinyúló nyelvei érintésemre eltűnő vizionált emlők behunyni ezt a két szemet örökre összecsukódó ablaktáblák
rájuk kapcsolódott függőlegesbe fordult vízszintesével egy szűz és halott tekintet felismerem a megejtő bőrt és rettenetes faháromszögét
mámoros közvetítő ablak kiszáradt utak találkozó fekete pontja mozdulatlan csapdám földtől és támasztól tátongó űr és keresztül-kasul a zokogó megérkezés a menekülés szarvain



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. S. K.

minimap