Auguszt Bárió Gábor: Az én nyaram

Suttogó hangra ébredtem ma a kertben,
puskával kezemben párás
gyöngyszellő kuszálta arcom,
nevettem, aztán már a lombok között
találtam magam.

Féltékeny holdsugarak kutatták
lőporos testem reszketve,
madár voltam vagy hangya,
már nem tudom,
akkor már nem éltem.

Csigák házába bújtam,
veszekedve vetkőztem a folyóparton,
süket lombkatonákkal járőröztem.
De hiába hunyorogtam a Napot keresve,
az én nyaram végleg elmúlt.