Illyés Gyula: Vonatból

Ami közel van, hogy rohan

hátrafelé, eszeveszetten!

De milyen híven-komolyan

tart velünk, ami messze van –

akár szivemben.

Hogy nyargalnak hátra a fák,

a sürgönypóznák a sín mellett!

De ti, ti messzi, hű tanyák,

akár a mult, az ifjuság,

ti úgy követtek.

Lám, a távolibb, hajdanibb

ragaszkodik hívebben hozzád?

Oh, hogy botlik, akadozik,

szakad az is, az a szelid,

messzibb valóság!

Vonakodva bár, tétován,

a téli rét lágy ködein túl,

a tanyaház is valahány

megtorpan a domb oldalán

és hátraindul.

Mint filmen, ha film tűnik át,

mint fonál fonálra szövődve

fut a futó közeli fák

között az a messzibb világ,

– a mai nap s az ifjuság –

az egy időbe!