Régmúlt napok
csendesen göndörödnek
szellősen gyűrődnek évekké nyúlnak
majd visszavonulnak elrejtőzni
a keringő bolygók
elliptikus pályái mögött
A napokból éjszakák lesznek
s megváltoznak
mint a hernyók
vagy mint némely varangy
rezgéseket észlelö
kocsonyás petéi
És aztán elvitorláznak
a napszéllel nyugodtan
távoli helyekre az űrben
a messzi galaxisokhoz
tele csillogó csillagokkal
De a lüktető szív
görbületlen égbboltjain
a szökevény örömök
s az élet kisértő bánatjai között
a kortalan órák
szivárvány faliórái alatt
az elmúlt napok
varázs lámpái ragyognak
És míg a történelem
nyugtalanul kanyarog
a gyulékony folyó
habos áradata mentén
ömlik az örök most
a meg nem szeliditett emlékezés.
