Vörös István: Kafka unokája

Márai Sándornak, Kafka első magyar fordítójának

Mivel Franz Kafkának 1924. június 3-án sikerült megszöknie a Bécs melletti Kierling Szanatóriumból, nem is őt temették el Prágában június 11-én. Állapota már elsején jobbra fordult, a betegség, mint az üveg nyakából a dugó, eltávozott belőle. Ettől mérhetetlen depresszióba esett, mert úgy érezte, hogy a betegsége az, ami megmenthetné. Amikor Max, vagy épp magyar barátja, Klopstock Róbert megkérdezték tőle, hogy mitől menthetné meg, csak a vállát vonogatta. Érezte, hogy kegyetlen ítélet mondatott ki rá. De másodikán még reménykedve feküdt az ágyában, ám újra jól lélegzett, a fájdalmai elmúltak. A tüdeje belülről kitelt. Figyelte az akadálytalanul áramló levegőt. Mintha egy idegen lélek költözött volna a testébe. Búcsúlevelet írt barátainak, aztán széttépte őket. „Kísértetlakta ház vagyok”, olvasta egy papírcetlin a takarítónő, amikor kiöntötte a szoba szemetesét. Ettől a szövegtől megrémült, nem mert többé abba a szobába belépni, ahol addigra már Kafka nem is feküdt. Július elejére olyan nyilvánvalóvá vált a takarítónő hanyagsága, hogy elbocsátották állásából.

Miféle ítélettől félt Kafka? Hogy az élete, amit eddig élt, véget kell érjen. A haláltól, ami életre ítélte. Megfogta a pulzusát, és elkeseredettem azt suttogta: Elvesztettem az uralmam a halálom felett. Az arca beesett volt, a bőre csaknem sárgás, valóssággal fájt egészségesen dohogó szerveit hallgatnia. Nem volt se itt, se ott. Egy nővér, akinek tetszett a félszeg férfi, könnyes szemmel igazgatta a párnáját és egy könnyű csókot nyomott a homlokára. Azt hitte haldoklik.

A betegségét vesztett beteg harmadikára virradóra kiszökött a szanatóriumból, ahol egyébként sem tartotta volna senki fogva. Az alkalmat az adta, hogy a napokban már jobban lévő ágyszomszédja éjszaka váratlanul meghalt. Bár ők ezt tulajdonképpen így beszélték meg.

Most Franz!, hallotta egyszer csak a kutyaugatásos csendben, és azonnal teljesen éber volt. 

Most!, hallotta még egyszer a szomszéd hangját, aki rögtön rá exitált. A hullát átrakta a maga ágyába, egyik féreg akár a másik, morogta, aztán kimászott az ablakon.

Az ágyszomszéd sírja megtalálható a prágai, új zsidó temetőben. De a rokonai úgy tudják, hogy ő szökött meg. Max Brod az esetet meg is említi egy levelében: „Különös, és mi sem jellemzőbb Franz egész titokzatos életére, melyben a szerénység sem tudta elnyomni a misztikus elemet, hogy halála éjszakáján egy ápolt megszökött a szanatóriumból. Úgy tűnt el nyomtalanul, mintha átváltozott volna egy állattá, így akkor sem vehetnék észre, ha ott lenne a szemük előtt. Franz menekült az elől, aminek mások, én magam is, ha tehetnék, elébe mennének.”

De innentől már csak találgatásokra hagyatkozhatunk a nevét vesztett író további sorsát illetően. Egyesek szerint Galíciába ment, majd onnan tovább Szovjet-Oroszországba. Van olyan, aki New Yorkban látta. Olyan is akad, aki azt állítja, hogy járt a Lower East Side-i lakásán. A polcon ott látta mind a három regényét. De nem szólt neki, hogy ráismert. Az is kiderült róla, állítja Johannes Ursidil, hogy egy kis zsidó szatócsboltban lett elárusító. Az a szenvedélye, hogy az egyre gyarapodó Kafka-irodalmat olvassa. De egyáltalán nincs felháborodva. Örül, olvas, egyetért, olvas, ujjong, olvas. A kedvenc írója William Faulkner és William Golding.

Házasságáról, gyerekeiről nem tudunk. De az egyik unokája állítólag ott volt az öbölháborúban mint pilóta. Az egyik bevetés után a repülőjét az Indiai-óceán felé fordította és messze túl repült a Baktérítőn. Az üzemanyag a kijelzők szerint már rég kifogyott. Mikor egy kis sziget fölé ért, amiről úgy sejtette, hogy nem lakja senki, alacsonyra ereszkedett a géppel, és körberepülte. Nagy füves térségek, egy erdős hegy, egy kicsiny folyó. Elhagyott dokkok, a mólón magányos kutya ugat. A vízen csak egy csónak ring. A csónakban egyenruhás csontváz hever.

A füves terület fölött katapultált, a repülő az óceánba zuhant. Az volt a terve, hogy újrakezd mindent. Azóta róla sem tudunk semmit. De ezzel a semmivel, mint a semmivel általában, már lehet kezdeni valamit.