Marinetti, Filippo Tomasso: A motor a repülőhöz (Il mio motore Magyar nyelven)
Il mio motore (Olasz)Taci, imbecille! Respira meglio, piuttosto! Ti basti uscire da quest’Io pestilenziale in cui t’annoi lugubremente, e cacciar fuori dai tuoi polmoni quest’odore di luna paludosa e di cipressi civettuoli!… Vuoi che analizzi il tuo più bell’eroismo? Acrobatismo d’un marmocchio che vorrebbe star ritto sulla rotondità del ventre materno….
Oh! gli occhi delle donne che guardano gli eroi, cui subitamente diventano essenziali!… Tu vorresti sfondarli ma sono dentro di te! O milioni di donne scollacciate…. gioielli, piume, cappelli e milioni d’occhi indistruttibili!… L’orgoglio! Ecco il solo nemico da temere, ecco il peccato dei peccati! Io t’applaudo, ingegnoso Gesù, per avere insultato e minacciato del peso crollante del tuo inferno l’orgoglio, bestia fetida, invincibile tartaruga dal guscio troppo vasto!…
Orgoglio del sorriso e della letizia, orgoglio della miseria e dei singhiozzi, orgoglio della sozzurra, della stupidità e della morte! Dimenticavo! Anche vidi lo spaventoso orgoglio d’essere vile e di fuggire, l’orgoglio di non riuscire, l’orgoglio di non essere, l’orgoglio atroce del nulla! Commedia fatale!… Pensare è esser giovane! O gioventù! feroce unità desiderio di concentrare in sè stesso le unità del mondo, desiderio d’esser scelto, l’unico scelto, l’unico amato dal popolo infedele delle labbra innamorate! Esser giovane vuol dire temer d’invecchiare e di cessare di piacere ai fiori e ai frutti!… Esser giovane vuol dire temer di cadere dalla ribalta del teatro!…
Teatro? Chi ha detto questa parola? Ebbene, sì…. Non sei un teatro tu stesso, col tuo milione di Soli spettatori, binocoli e raggi puntati da tutti i palchi dei tuoi nervi? Io t’auguro di morire come una pulce, fra due unghie sporche e distratte….
|
A motor a repülőhöz (Magyar)Hallgass, bolond! Tanulj inkább légzéstechnikát! S jobb, ha kilépsz e bűzhödt Én köréből, hol oly gyászosan fuldokolsz! S tüdődből szellőztesd ki e mocsárlehű hold-illatot, kacér kis ciprusoknak szagával együtt! Elemezzem tán legszebb hősi voltod? Kölyök légtornász vagy csak, egy a célod: anyád kerek hasán egyenesen állni.
Ó, asszonyszemek ti, hősre bámulók! a hősnek talán ti vagytok a lényeg? Vagy akarod tán, hogy káprázzanak? Hanem azért én benned vagyok ám! Ó, dekoltált nők selymes milliói, ó, ékszerek és pelyhek és hajak és milliónyi olthatatlan szempár! A dölyf! Ez az ellenség, ettől kell félned: a bűnök bűne ez! Szellemes Jézus, ezért ünnepellek: hogy belerúgtál! s poklokkal fenyegetted e győzhetetlen, büdös bestiát!
Dölyfét mosolynak, dölyfét vidámságnak, dölyfét nyomornak, dölyfét zokogásnak, dölyfét a szennynek, ostobaságnak, dölyfét a halálnak! Már-már feledtem! Holott láttam én ijesztő dölyfét, hogy hitványnak látnak s menekülőnek, dölyfét nemlétnek, sikertelenségnek: a teljes Semmi eszeveszett dölyfét! Komédia, s fatális! … Gondolkodol, tehát fiatal vagy! Ó ifjúság! vad egység! Szédítő vágy, hogy koncentráld magadba a világ minden egységét: a vágy, kiválasztottnak lenned – és egyetlen kiválasztottnak! Kit egyedül szeret a hűtlen nép, a szerelmetes ajkú! Ifjúnak lenni egyenlő a félsszel, hogy a színházi rivaldán lebuksz!
… Színházi? Ejha! Ezt a szót ki mondta? De hát legyen! Hisz’ nem vagy-é magad színház, millió nézőtéri Nappal, mely látcsövez és reád sugarát idegeidnek páholyába ontja? Kívánom néked, halj meg, mint a bolha, két szórakozott, piszkos ujj között.
|