Corazzini, Sergio: Jöjj hát (Invito Magyar nyelven)

Anima pura come un’alba pura,

anima triste per i suoi destini,

anima prigioniera nei confini

come una bara nella sepoltura,

anima, dolce buona creatura,

rassegnata nei tristi occhi divini,

non più rifioriranno i tuoi giardini

in questa vana primavera oscura.

Luce degli occhi, cuore del mio cuore,

tenerezza, sorella nel dolore,

rondine affranta nel mio stesso cielo,

giglio fiorito a pena su lo stelo

e morto, vieni, ho spasimato anch’io,

vieni, sorella, il tuo martirio è il mio.

Ó tiszta lélek, hajnal tisztasága,

te szomorú, te végzet űzte lélek,

szegény rab, mint koporsó síri mélyben

sínylődsz itt véges határokba zárva,

ó áldott lélek, te szelíd, te drága,

isteni szemedben megtört remények,

kertednek sorsa is csak az enyészet,

oly hasztalan vár tavaszi sugárra;

szemem fénye, szívemnek szíve, társam,

testvéri szó életem bánatában,

sorsom egén elfáradt kósza fecske,

kora-hervadás liliomfa, zsenge

holt szirom, nővér, jöjj, gyötrődtem én is,

értem fájdalmad, hiszen az enyém is.